Kis beugrás a luzitánokhoz

A Bartók Béla úton létező Lisboa Pastry pékséget már meg akartam látogatni, ma került rá sor, késő délután. Nagyon hangulatos kis kávézó. A hölgy nagyon kedves volt, szó szót követett, aztán ráhagyatkoztam az ötletére, és kértem egy szalámis melegszendvicset. Ki tudja, miért? De amíg készült, addig is beszélgettünk, néha bejöttek mások, mindenki elvitelre vitt valamit, ismert és népszerű a hely. Délután lévén a sütemények már fogytán, de még mindig van mit nézni, kóstolni. Az elkészült szendvicskémhez egy Funky Forest levet választottam, elszórakoztunk azzal, hogy hová tettem a szemüvegemet, a hölgy emlékezett rá, hogy rajtam volt, amikor bejöttem, én is valahogy így, aztán ráakadtunk a lehetséges megfejtésre, hogy talán az előbb itt járt vietnami vagy kínai lány vitte el. De minek az neki? Hazatelefonáltam, hát otthon volt a szemüvegem... de jól telt az idő addig is. Miután megettem-ittam mindent a kedves hölgy kijött és azt mondta, hogy itt van, meghív engem egy Pastel de natara, amúgy is közeledik a hat óra, zárás lesz, úgyis kidobja a maradékot, Elfogadtam. Így aztán jókat ettem, jól éreztem magam, mit tehetnék még hozzá ehhez...