És újra a Macesz

Azt találtuk ki jó előre, hogy Valentin napon elmegyünk egy jót vacsorázni, és helyet is fogaltunk időben ehhez. A Macesz nem okozott csalódást. Semmi különösebb variálgatás, a hagyományos itteni jóval ettük tele magunkat, úgy is mint maceszgombócos kacsaleves, én sóletet ettem, feleségem kacsamellet, a legelején még egy kóser pálinkával is megkínáltattam magam, azután a végén meg nem nagyon tudtuk eldönteni, így flódnit is kértünk meg madártejet is. Figula borát ittuk hozzá. A kiszolgálás vidám, barátságos, beszélgetős, többször érdeklődtek, hogy megfelel-e az étel, tulajdonképpen semmi rosszat nem mondhatok, az elvárosoknak megfelelően teljesített a hely. Azt vegyük hozzá, hogy nem olcsó, bizony, de ennek ellenére folyamatos az érdeklődés, alig tudják kielégíteni az igényeket, hát nincs is okuk attól tartani, hogy az árak elriasztanának bárkit is. De itt is egy picit csalóka a dolog, ahogy nézegeted az étlapot, nem nagyon találsz valami szívdobogtató árakat, néhány ezer forint minden, nem látsz durva számszaki tételeket, A végösszeg azért elgondolkodtat, mert így egyben azért már soknak tűnik. De végignéztük, nem látszott benne semmi olyan, amit kifogásolni kellene. Tudomásul kell venni, hogy bizony ennyi ez. Meg azt is, hogy máshol meg drágább, de érdeklődj, tudj róla előre. Egyébként meg boldog Valentin napot, meg boldog hamvazószerdát nagyböjttel, ki melyiket tartja!