Épp megegyeztem a vérpudingban a kedves pultos hölggyel s innivalót választottam (hátrahőkölve attól, hogy 2 dl magyar forrásvíz 500 forint, 2500 forintos literárú vízhez ritkán van szerencséje az embernek, legfeljebb michelin csillagos étteremben, például az Onyxban), amikor rám köszönt Palotai Csaba a legjobb magyar séfek egyike, akivel még a békéscsabai Brillben ismerkedtem meg s váltam konyhának rajongójává. Ajánlására letettem a vérpudingről, hogy egész precíz legyek nem azt ajánlotta, hogy ne egyek vérpudingot, hanem azt, hogy kóstoljam meg a kenőmájasát. Az ajánlat igen vonzó volt, tekintve, hogy életem legjobb kenőmájasét a Brillben ettem, az maga volt a műfajcsúcs, a gasztrokatarzis, a májastökély. De kóstolni ennyi bőven elég volt, mivel várt még rám egy ebéd nem is sok idő múlva, 1 óra tájban. A májas csodás volt, akárcsak a hozzáadott marinált lilahagyma és a kenyér, mely, mint kiderült a legjobbnak tartott magyar pékségből a Pipacsból jön, ahol állítólag a legjobb séfek tanulnak kenyeret sütni. Az összhatás fokozhatatlan volt. Összeszámoltam, 15 féle ételt kínálnak s pont ennyit kóstolnék meg tőlük bármikor, bárhol, bárhogyan, ahogy Hamvas Béla írja. A kiszolgálás kedves, a beltér nagyon hangulatos, az ételárak abszolút barátságosak. Kiemelkedően jó hely nyílt a Klauzál téri vásárcsarnokban, alig várom, hogy visszatérjek többedmagammal és a fél étlapon végigkóstoljuk.
