Talajszint alatti talján

Na, nem minőségben, csak fizikailag van ez messze lent. Amúgy meg nagyjából rendben is van. Mai lebúvárkodásom a Bartók Boulevardon a Marcello nevű, elég régen itt létező intézmény, úgy tűnik, egyidős rendszerváltással. Nézzük tehát... hétköznap, ebédidő, vendég alig. Két asztal ha foglalt, faltól falig. Nagyon bájosan selypítő, örökmosolygó lány int, küld, hogy üljek bárhová, étlapot hoz, visszatér, sikerült már? Sikerült. Legyen először egy libaleves, aztán még meggondolom. Jó volt a leves, tényleg, így aztán úgy döntöttem, hogy féladag tésztát kérek csak, azt is gombásat, frissen készül, aztán jött is, amikor már jöhetett. Kis tégelyben mellette a szórósajt, mint szabadparcellában a hamvak. Szórtam is... de ezt vigyázva, mert hát tudjuk, eléggé elsózod vele, ha óvatlan vagy, de azért gyorsan is kell, mert még forró a tészta és így egyesül az anyag. Nekem néha túl sok a zsiradék vagy inkább olajadék, vastag, nehéz tőle az étel, azért is volt óvatosan a féladag. Nos, így is lett, Viszont így elpusztítottam mindent, és még egy pohár Guinness sör is hozzáadódott, ami hideg volt, kellőképpen keserű is, és jól öblíti le a fokhagymás ízeket. Most így utólag, itthon, maflán nézem a számlát... hogy van ez? Van egy libaleves gazdagon, 2890 forint, stimmel. Csokitorta adag, 1890... mi ez? Miféle csokitorta? Még egy húsleves, 890 forintért? Ezt ki ette? Aztán egy Guinness 1490, ezt értem, ez igaz... de hol a Tagliatelle con Funghi di Bosco? Az a gombás tészta... Na, de sebaj, nincs ez túlszámlázva, csak másképp van... Szóval így ebédeltem ma. Amúgy kellemes hely.