Marxim Budapest

Sajnos a cikkíró nem volt képben, és nem értette meg, hogy a Marxim voltaképpen egy paródia, amely évtizedekkel ezelőtt, a rendszerváltozás éveiben nyílt meg, egyfajta fricskát mutatva az akkor letűnőben lévő rendszernek. Szerintem inkább pozitívum, hogy azóta is sikerült fennmaradniuk, a név és a dekoráció tekintetében az eredeti vonalat megőrizve. Főiskolás éveim során többször jártunk itt, majd legutóbb tavaly ősszel a szomszédos Édesem Cukrászdában tett látogatást követően néztünk be két barátnőmmel, sok év elmúltával. Az italvonal inkább kommersz, sörökben csapoltan és üvegesben is a Dreher gyár söreit kínálják. Az ételek nem túl izgalmasak, inkább a fiatalabb korosztályt célozzák meg. Egy oszlopnyi pizza az étlapon a kommunizmust idéző fantázianevekkel, de a tartalom a megszokott ízeket hozza, nem túl jó minőségben. Néhány tészta, saláta, tortilla szerepel még a kínálatban, ezeknek szintén nincs semmi rokonságuk a "hely szellemével". Érdekesség, hogy a mosdóban a tükörnek is ötágú csillag alakja van. A pultosok lazák, kedvesek.

Az étlap húsz éve jobb volt, a pizza meghatározások viccesek voltak, pl. kagykó – a lehallgatáshoz, Gulág pizza – másutt Hawaii, a Sajtos pizza Sajtós volt, zárójelben az szerepelt, hogy „Népszabadság, Népszava”. A sörök fölé az volt írva hogy Munkásörök, a borok fölé meg, hogy Táborok. Az italválaszték mindig is kommersz volt, most is az, van néhány minőségi bor, palackozva tartanak Guinnesst jómagam ezúttal Kőbányait ittam, amit a ház söreként kínálnak. A pizzájuk élvezhető, átlagos-korrekt, tartanak lepényeket illetve az utóbbi időben vannak főételek és desszertek is. A Marxim egy dizájnkocsma, ahová a hangulat kedvéért ülnek be az emberek. S persze azért is, mert úgy érzik, a pénzünkért korrekt arányos szolgáltatást kapnak.