Egy másik napon

Ma Mekong-kedvem volt, egy darabig pofozkodtam magammal, hogy ki akarok-e menni a kánikulába vagy sem, de nem lehet mindig itthon lapulni, egyedül magának az ember meg csak ilyen félkész izéket kotyvaszt. Hát a nyakamba vettem a várost, és hosszú villamosozással megérkeztem Pho-landba, a Mekong partjára. Átalakult a hely, elég szembetűnően. De ahányszor csak itt jártam, mindig egy kicsit más volt. Most például a hosszabbik rész átalakult kínai vegyesbolttá, ahol régen a söröző-rész volt, Na, oda nem mentem. Az étteremben vendég alig, nagyon kedves, nagyon udvarias srác szolgál fel, ő a pénztáros is, folyamatosan messziről uramozik, érdeklődik. Gondolkodtam, hogy mi a több ennél? Így kell kiszolgálni. Tehát ötös. Kis pho-t kértem, majd sült tésztát rákkal, nem sokára jött is, a pho jobb volt, mint amire emlékeztem, ecetes fokhagyma is került mellé. Nézem a két évvel ezelőtt art beszámolómat, nem drágult egy fillérrel sem! Hogyan csinálják? Na, szóval, elég rendesen megebédeltem, az étel minősége a budapesti vietnami átlag felett van, jó ez így. Nem felejtem el máskor is jönni kéne ide!