Mongol Jurta Budapest

A mongol konyhát egyáltalán nem ismerem, persze a kumiszról én is hallottam, tanulmányainkban is előjött, de ezen túl itt sem sikerült többet megtudni róla. Nem lettem tájékozottabb e téren, pedig szerintem ha már egy adott nemzet egy másik országban nyit egy nemzeti éttermet, akkor talán cél lenne a gasztronómiájának a megismertetése, nem? A beltér hangulatos, mert egy jurtát építettek az étterembe, mintha mi magunk is a jurtában lennénk. A falon mongol birkózók birkóznak, de néhány tradicionális ruhába öltözött nomád is felbukkan a kézzel festett képeken. Az étlap színes fotókkal ellátott, de az ételek több mint felénél egy utólag ráragasztott papír címke jelzi, hogy ez sincs, az sincs. Elég lelombozó. Légkondi sincs, csak egy ventilátor, de ez a hőségben mit sem ér. A kiszolgáló mongol hölgy érdektelen, nem igazán sikerült kommunikálni, mert sem magyarul, sem angolul nem tudott az ételekről beszélni. Én meg nem tudok mongolul. Közben érkezett egy csapat mongol fiatal, akik az alagsorban lévő különterembe vonultak le, a hölgy inkább velük foglalkozott, ismerősöknek tűntek. Míg várakoztam, találtam egy érdekes angol nyelvű tájékoztatót Mongólia fővárosáról, Ulánbátorról és az ország történelméről. A szűk lehetőségek közül a Bantan Shult, azaz a húsos gombóclevest választottam (3900 Ft), amely elvileg bárányhúsból készül. Mindez az étlapról nem derült ki, a pincértől szintén nem. Sokat kellett várni, a leves egyáltalán nem volt jó. Nekem nem ízlett sem a lé, sem a hús. A hús rágós volt, a tészta túlfőtt. A felét sem ettem meg. Reakció a pincérnő részéről nem volt. Hát, ez egy csalódás volt, a részemről nem ajánlom. Még egy érdekesség, a mosdóban ki van írva, hogy a WC papírt NE dobják a WC-be. Ezzel a gyakorlattal Ázsiában találkoztam, itt Budapesten a Nagykörúton elég szokatlan.

Vidámak is voltak, nagyokat nevettek és lavórnyi meg kazalnyi ételeket kaptak és ettek meg. Én meg csak úgy magyar külvendégként ma sült májat választottam, az a biztos, ki tudja, hogy ízlett volna egy egész birkafej, vagy szív, tüdő, pacal és belek keveréke? De azért majd azokra is sor kerül, egyszer élünk, nem? A kaja sokáig készül, az biztos, hogy mindent frissen csinálnak, amikor kihozták, bugyborékolt és sercegett alatta a zsír. Nagyon szívesen elvacakoltam vele, jól is laktam a rizzsel együtt, de a fő szám mégiscsak a kumisz volt! Hámmár milyen magyar az, aki nem iszik kumiszt? Semmilyen. Ezt ivott Attila nagyfejedelem, Csaba királyfi, Dengezik és Onogesius, de Álmos, Előd, Ond, Kond. . . meg Emese szintén. Szóval, a kumisz erjesztett kancatej, mint tudjuk, itt meg simán és viszonylag olcsón kapható, nem kell érte a saját lovadat megfejni. Nem bántam meg a mai kalandot, jót ettem, a magyarul tudó lányt ma nem láttam, a mongol srác csak angolul beszél, na, de milyen dolog, hogy a mongol srác a Gobiból beszél angolul, te, európai kultur nagyarc meg nem? Szóval, csak bátran, felfedezni a rokonokat gasztronómiailag!

Kínai, japán, thai, vietnami minden sarkon kettő van, de hány mongol éttermet ismersz? Na látod! Ma nem sokkal dél után sikerrel jártam, berontottam az étterembe. Fura volt. Egy mongol pasi ült az egyik asztalnál, nem szót semmit, mint később kiderült, csak egy vendég volt, én meg csak álltam bután sokáig. Aztán mégis előkerült valaki Hátsó-Mongóliából is, egy lánynak tűnő fiú, aki nem beszélt nyelveket, de egy lánynak tűnő mongol lány is kijött később, abszolút napi magyarsággal. És vele aztán leomlottak a gátak, étlapot kaptam hamar, ostoba képpel lapozgattam, a kajanevek vagy mongolok vagy cirillbetűsök, de aztán letárgyaltuk, hogy itt én egy Tsuivant fogok enni, ez egy nem a legolcsóbb-nem a legdrágább tartomány, az egyszemélyes napi food. Kellett rá várni, de megérte, frissen készül, tényleg az volt, bőségesnek is mondható, mintha sült és nyers hagymadarabkák is lettek volna benne, jellegzetes tészta, meg húsok, salátával, mustárral. Nem volt rossz, valami sokkal szokatlanabb ízekre számítottam, részben az is vol, meg nem is. Mindegy, hogyan, megérte bemenni, máskor is kéne itt próbálkozni mással. Jó benyomást keltett, Azt hittem, a jurta hívószóra, meg hát pusztai rokonok vagy mik, elárasztják a népnemzetiek, de nem nagyon jöttek, a másik vendég, a mongol fizetett és elment, és meg csak úgy ottmaradtam egyedül, pedig hát ez a nagykörút, éppen ebédidő van hétköznap, izgalmas a haly meg az étel, hogyan nem találtak még ide a tömegek?