Kísértet a Kossuth Klubban

Minap bolyongván a környéken, beittam volna magamat valahová, aztán a Nemzeti Múzeum kerítésénél settenkedve bevillant, hogy naná, hát persze, a Kossuth Klub! Itt van, aztán benne van a Muzikum, abban meg sört csapolnak. Jókor vagyok itt? Jókor hát, nyitvatartási idő van. Aztán hajrá befelé. Hááát nem fogod elhinni. Senki. A lépcsőn, az előtérben, az udvaron, a szobákban senki. Se vendég, se dolgozó. Akkor most mi legyen? Nem értékelhetsz le egy szórakozóhelyet, ha nem fogyasztottál ott semmit ez olyan suttyóság, mint a bezárt, de leértékelt templom esete. Na de én itt nem ittam, viszont nézzük másképp, ez egy látványosság! Ez a Hadik palota, amit amúgy nem nézel meg részleteiben, ha csak bejössz valami bandával zúzni. 1875-ben épült, kalandos tulajdonosi köre volt. Birtokolta a Zichy grófok családja, a dr. Hasenfeld család, gróf Barkóczy János, valamint gróf Hadik-Barkóczy Endre is, akiről a nevét kapta. Aztán persze az államosítás, és ez lett a Kossuth Klub, Budapest egyik legnevezetesebb képző intézménye. Én is jártam ide sok továbbképzésre, értekezletre, találkozóra, egyszer, pár hónapig úgy tűnt, hogy egy egyesület alapításával meg is szerezzük magunknak az egész házat, de aztán elhalt a kezdeményezés. És most itt bolyongok, mint egy horrorfilmben, végigjárom a földszintet, az emeletet, néha kiáltok egyet, hogy Van itt valaki?? De nem válaszol senki, csak a falakban zsong a történelem. Nézd azt a fehér márvány lépcsőházat! Ikonikus hely! Ha egyszer jártál itt, nem felejted el! Én kényelmesen, komótosan végigjártam, emlékeztem, aztán kimentem és halkan behúztam magam után a kapu ajtaját.