Középszerű és barátságtalan

Egy tipikus belvárosi turistalehúzó étterem, középszerű konyhával és barátságtalan kiszolgálással.
Éttermi vócsert (voucher) használtunk fel párommal, de már amikor asztalfoglalásnál szóba hoztuk a birtokunkban lévő kupont, az étteremvezető hölgy fanyalgásával szembesültünk, aki úgy nevezte az étkezésünket, mint ami tulajdonképpen „ingyen” van.
Nekem kellett elmagyaráznom, hogy egy ajándékutalvány soha sincsen „ingyen”, mögötte ugyanis mindig egy konkrét kifizetés vagy valamilyen céges szolgáltatás áll, amelynek fejében a kedves vendég jogosan elköltheti a szelvényen feltüntetett összeget.
A helyszínen ezután azzal a mondattal folytatta a hölgy, hogy "mondom, hogy mi nincsen". Mármint hogy mi hiányzik épp az étlapról. Ilyen hangnemben fogadni a vendéget, eleve semmi esélyt nem nyújt ahhoz, hogy visszatérjen. Láthatóan a vendéglői etikettről fogalmuk sincsen, ahogy a vendéglátói érzék is hiányzik.
Ezek után végignéztük, ahogy a Lángoló kard nevű két személyes tálat egy mogorva szakács úgymond meggyújtja – amolyan vendéglői látványosságként, ám az összhatás abszolút béna. Sajnos a kaja is épp csak ehető, semmi komoly gond nincs vele, de bosszantóan szerény adag és közepes minőség a horror-árhoz képest. Mindehhez egy pofátlanul magas szervizdíj is társul.
Azt sem értem, miért „magyar” és miért „borétterem”. Kb. annyira magyar, mint bármelyik másik étterem az országban, a borok pedig arcátlanul drágák és a szerény választék egy kólás hűtőben árválkodik a bejáratnál.
A mosdó ráadásul egy közepes kocsma színvonalát nyújtja, málló vakolattal, piszokkal és a vécét sem tudtam lehúzni.
Mivel pincehelyiség, télen talán érdemes volna kissé fűteni, de már az evés közepén jártunk, amikor ez valakinek eszébe jutott, tehát az idő nagy részében fáztunk.
Összességében a siralmas kiszolgálás, a közepes konyha és a pimaszul magas árak miatt senkinek sem ajánlanám ezt a helyet, a külföldi turistákat pedig nagyon sajnálom, ha véletlenül betévednek.