Nem Ramen Budapest

Az egyszemélyes tulajdonos, séf és "mindenes" Hetey Márton - Marci - 10 évnyi nemzetközi szakács és pék szakmai múlt után döntött úgy, hogy hazatérve Budapestre egy saját kis helyet nyit. A sajtóban rémes szóhasználattal "mikrobár"-ként emlegetett kisbüfé, kifőzde mindössze egy stand egy nyitot pulttal, amely elé 6 db egyszerű bárszéket helyeztek. Elvitel, házhozszállítás nincs náluk, így ha éppen mind a 6 szék foglalt, akkor eldöntöd, hogy vársz vagy inkább továbbállsz. A rövidke, kézzel írt ét- és itallap mindössze 1 oldalnyi. Van 2 féle leves, egy újragondolt Ramen (3200 Ft), valamint a másik Mazesoba, japán stílusú tartalmas leves (3500 Ft). Kérhetsz hozzá Zsuzsi kimchijét (800 Ft) vagy extra adag tésztát (1000 Ft). Minimális az italkínálat is, Cola és Traubi, illetve a pulton van kihelyezett kancsóban víz. Ennyi, semmi több. De mégis működik a dolog! Ott készítik el a szemed előtt az ételeket az egyszerű kis konyhában. Én a Rament választottam, amibe a házi tészta mellett marinált tojás, marinált sertés tarja - kissé zsíros és cupákos volt számomra -, újhagyma, gyömbér, valamint kimchi került, az egész hosszan főtt csirke alaplében úszik. A Mazesoba levesben több a tészta, darált sertéshús, nori és szezámmag került bele pluszba, valamint szójaszósz. Közvetlen, barátságos a kiszolgálás, a körülmények a leírtak szerint puritánok. Láthatóan már vannak pár hónap után is visszajáró vendégeik. Addig van étel, amíg el nem fogy, Szerdától szombatig de. 11 órától vannak nyitva, a "készlet erejéig", de legkésőbb 18 óráig, ami a piac zárási időpontja is egyben. Jó kis hely, 4 pontra taksálom, rament ettem már jobbat, de ez is finom volt.

A sztori ismert, fiatal srác, a leves megszállottja, imádja a főzést, dolgozott szállodákban, éttermekben, Dániában, Norvégiában, Svédországban, aztán elege lett, hazajött, kiment egy hónapra Japánba tanulmányozni a levest és főzését és itthon megalapította ezt, ahol minden ő, a takarító, a szakács, a karbantartó, a felszolgáló, beszerző, minden. Elvarázsolt egy figura, de kedves, szerethető. Talán világpolgár. Azt tudnod kell, hogy itt hat ülőhely van maximum, elvitelre nincs kaja, nagyon helyesen, mert az már soha nem ugyanaz, szóval szépen beállsz a sorba, aztán kivárod, amíg odajutsz. Különös dolog ez, a tök kihalt Rákóczi téri csarnoknak, ahol már a galambok is alig repülnek be, mert nincs miért, hirtelen egy nagy sorállás. . . bizarr. Mondjuk viszonylag jó ütemben jöttem, csak 5-6 ember állt előttem. Aztán mögém jöttek még persze, de akkor én már páholyban voltam. Fél óra alatt kb. fél métert haladtam. Ez van. A csarnok jéghideg, itt nincs fűtés, Egy japán levesezőbe csak normális emberek jönnek, szóval szóba állhatsz az előtted/mögötted állókkal. Türelmesek vagyunk. Aztán kijött a srác és azt mondta, hogy szorri, még annyi leves van, hogy talán hárman még beállhatnak a sor végére, aztán annyi. Szóval felváltva küldözgettük el a későn érkezőket. De kb. du, 14 óra körül elfogyott minden leves. A srác azt mondta, hogy ő úgy képzelte, hogy napi 30 adagot esznek meg itt 11 és 18 között, ehhez képest ma elfogyott 60 adag 14 óráig. Szóval ha odajutsz, akkor itt az étlap, látod, kétféle leves van, egy miso meg egy ramen, abból választhatsz. Én rament kértem. Jó pozícióban voltam, mert egyedül jöttem, a többiek meg arra vártak, hogy két hely legyen szabad egymás mellett, így most felértékelődtem és előre léptem. A szék iszonyú kényelmetlen, ahová ülhetsz, fészkelődtem is eleget. Rendelsz, vársz, kapsz. Minden előtted készül, ott vagdossa fel a fiú, szűri, rakosgatja tányérokba. Mindkét leves 3200 forint. De inni is kérhetsz valamit, korlátozottan. Most nem álltak sokan mögöttem, de elképzeltem, milyen lehet úgy enni, hogy 50 éhes hiéna- vagy keselyűszempár fúródik a hátadba, te meg itt komótosan, kényelmesen eszegetsz pálcikával. Amúgy kanállal is lehet, de még villával is, ha kérsz, Lehet fizetni készpénzzel, kártyával, amivel akarsz. Jó rámenezést mindenkinek!