Csalódás

A méregdrága Nobut Torkos Csütörtökön vettük célba. Ettünk két levest, sushikat, tempurát. A sushi remek volt, hozta azt, amit optimális esetben hozhat frissességben, ízben, esztétikában, a tempurában hiba nem volt, igaz, jobb sem volt, mint mondjuk a Kyotoban vagy az ebédmenüt igen baráti árakon kínáló Fujiban. Viszont a halerőleves és a gombaerőleves igencsak hasonlított egymásra, mind megjelenésben, mind ízben, ami 2200 ftért számolt csészényi leves esetében még ilyen helyen is megengedhetetlen. A Nobuban tett látogatásunk konklúziója nem az volt, mint mondjuk, az Alabárdosban eltöltött estéé, hogy drága, drága, de legalább kiugró a minőség, hanem az, hogy a Nobut meghagyjuk másoknak. Lehet, hogy az aranyáron kínált különlegességek valóban elégedettséget és kulináris orgazmust jelentenek a fogyasztónak, de az említett fogások nem voltak alkalmasak e konklúzióra. Pedig a két leves alkalmas volt arra, hogy a séf megvillogtassa a tudását s ha összevetem őket a sajnos megszűnt Baldaszti’s Kitchen gombaerőlevesével valamint Lithauszki Zsolt Maligánbeli halerőlevesével, akkor bizony a méregdrága Nobu jócskán alulmarad. A számla besorolásánál a normál árakat vettem alapul.