De másra emlékszem, kellemesebb, intimebb beülősökre, boxos kis helyekre, ma ilyent kerestem egy nehéznek tűnő családi beszélgetéshez, de olyant nem találtunk, csak egy ilyen kiülős köztérit, mint ezt, ahol a közönség mászkálása közben ehetsz egy ilyen kis ketreccel körülvett karámban. Hát ez van, ezt kell most szeretni. Amúgy ehhez a hülye elrendezéshez képest tulajdonképpen igényes a hely, és ez némi ellentmondás. Két lány támasztja a ketrec bejáratát, rajtuk kell átverekedned magad, ők engednek be. De nem volt ezzel semmi hiba, letelepedtünk, egy kis falmelléki asztalkához és olasz kínálat lévén, a tészták között kezdtünk el kutakodni az étlapon. Ebből aztán némi tanakodás után Carbonara lett két példányban, meg majd limonádé is két példányban. Nem volt zavartalan a kiszolgálás, a lány kétszer is lenyomta nekünk, amolyan magas lóról, egy nagy sóhajtás keretében, jelezvén, hogy ez már nagyon nyűgös is neki, hogy milyen limonádék vannak. Mondjuk, hogy részlegesen volt kedves, vagy vendégbarát. Hát, hogy ezért az egészért mennyit fizetsz, az másik kérdés. . . vegyük azt, hogy a spagetti vagy makaróni az egy olcsó köztészta, és ha olyan helyen kéred, egy tányér húsos, sajtos, vagy paradicsomos cucc, akkor nagytányérral 500-1000 forint. Ha itt kéred, valami nagyon olaszos helyen, akkor meg kistányérral 4-5000. . . ez az élet fonákja. Így aztán volt némi illendő huzakodás, hogy ki fizessen, én voltam az erőszakosabb, és a két tányér tésztácskáért és két pohár limonádéért kifizettem vagy 12 ezer forintot, de ebben benne van a szervízdíj is. Hát ilyen ez. Most meg azért nem tudok pontos összeget mondani, mert a felsőm zsebébe tettem a blokkot, a felsőmet alaposan leettem ebéd közben a Carbonaraval, hogy most bent van a mosógépben, és benne felejtettem a blokkot is a felső zsebében. Egyébként az étel tényleg finom volt.
