A sushi legyen veled

Hiánypótlást hajtottam végre, ez nekem még talán kimaradt eddig, legyen akkor egy ebéd az Okiko sushiban. Kedves lány fogad, itt nem kell angolul beszélni, étlapot is kaptam azonnal, töprengtem sokat a mison, de aztán úgy találtam, hogy az Udon tésztás leves sokkal tartalmasabb lesz, finomka ráktempurákkal, hát ezt kértem, beszéltünk is róla a lánnyal, ő is mondta, hogy elég nagy adag, hát nem kell elkapkodni, hogy kérek-e még valamit. Vártam rá rendesen, készülgetett. Közben érdekes tevékenység folyt az egyik asztalnál, mint egy magániskolában, egy tanítónéni-féle tanítgatott vagy korrepetálgatott egy pufi gyereket, minden írószerszám, füzet, színes cerkák, könyv, szét volt pakolva az asztalon és elég komplex lehetett a tanagyag, mert egy darabig a görögöket meg a föníciaiakat hallgattam, majd rátértünk az óriáskígyók tojásainak méretére, de eljutottunk a végén a hagyományos órák számlapjáig, hogy mit mutat a nagymutató, kismutató, stb. Jött a leves, jó ez nagyon, tele vastag tésztával, gombával, zöldségekkel. Gondolkodtam, hogy jó dolog a ráktempura levesben szétázva vagy nem, de így kaptam, így kellett enni. Kicsi csípőst is kértem még mellé. Egész élvezetes volt. Hogy túl lettem rajta, közben bejött a tanuló kissrác apja, meg valami házvezetőnőjük is, hát élte a család az életét, én meg megbeszéltem a lánnyal, hogy mégis lesz itt azért sushi, ajánljon nyugodtan. A lazacos-avokádósban egyeztünk meg, finom volt, alaposan belaktam belőle, jó kis maki lett ez, aztán a végén fizettem 5269 forintot, szervizdíjjal együtt, és egyáltalán nem tartottam drágának.