Okiko Sushi & Thai Bar Budapest

Vártam rá rendesen, készülgetett. Közben érdekes tevékenység folyt az egyik asztalnál, mint egy magániskolában, egy tanítónéni-féle tanítgatott vagy korrepetálgatott egy pufi gyereket, minden írószerszám, füzet, színes cerkák, könyv, szét volt pakolva az asztalon és elég komplex lehetett a tanagyag, mert egy darabig a görögöket meg a föníciaiakat hallgattam, majd rátértünk az óriáskígyók tojásainak méretére, de eljutottunk a végén a hagyományos órák számlapjáig, hogy mit mutat a nagymutató, kismutató, stb. Jött a leves, jó ez nagyon, tele vastag tésztával, gombával, zöldségekkel. Gondolkodtam, hogy jó dolog a ráktempura levesben szétázva vagy nem, de így kaptam, így kellett enni. Kicsi csípőst is kértem még mellé. Egész élvezetes volt. Hogy túl lettem rajta, közben bejött a tanuló kissrác apja, meg valami házvezetőnőjük is, hát élte a család az életét, én meg megbeszéltem a lánnyal, hogy mégis lesz itt azért sushi, ajánljon nyugodtan. A lazacos-avokádósban egyeztünk meg, finom volt, alaposan belaktam belőle, jó kis maki lett ez, aztán a végén fizettem 5269 forintot, szervizdíjjal együtt, és egyáltalán nem tartottam drágának.

És itt a Tompa utcában is volt már minden IS, amikor először jártunk ide 10+ éve, akkor egy korrekt kis hangulatos bár, aztán valami más, egy másik bár, de az már nem volt olyan jó. . . utána kézműves burger, nem sokáig. . . és most pár hónapja az Okiko. Bár sushi az egyik fő csapásirány az étlapon, de ezúttal én inkább napi menüt ettem, ami Miso leves és teriyaki csirkés tészta volt, ami vonzó hívószónak tűnt. Sajnos egyik sem volt jó, sőt, nehezen gyűrtem le azt a pár kanál ételt is, amit végül magamba küzdöttem. A Miso levesnek fura mellékíze volt, egyáltalán nem miso-s, az alga és a póréhagyma rágós, kemény. A második fogás, a tészta meg konkrétan émelygősen édes volt, a tészta túlfőtt. Egyébként szemre nem nézett ki rosszul egyik fogás sem, de ízre rémes volt. Két olyan alap fogásról beszélünk, amit bármely ázsiai kifőzdében meg tudnak normálisan csinálni. Jó esetben. . . de itt sajnos nem sikerült. A pincérlány nem igazán vette a jeleket, nem tudta kezelni a helyzetet a sajnálkozáson túl, meg hogy majd jelzi a szakácsnak. Kompenzációt nem ajánlottak. Mindez 2500 Ft + szervizdíjért elég halovány. Csalódás a hely, sajnos ha nem jó az étel egy étteremben, akkor a többi mit sem számít.

Az ételeink megfeleltek a várakozásainknak, bár kibontottam a nálam levő zöld koriandercsomagot nem igazáén éreztem e fűszert a levesben, egy kérdést megért volna, hogy van-e a konyhán koriander, de végül nem került ez szóba. A kiszolgálás kifejezetten kedves, elbeszélgettünk a szívélyes felszolgáló hölggyel a hely sztorijáról, ugyebár itt volt az utolsó állomáshelye a magyar burgerkirálynak, Háda Imrének. Nem tudták sikerrel továbbvinni azt a profilt, végül az azonos nevű Király utcai egység üzemeltetője nyitott itt még egy Okikot. Tisztes 4 pont.