Se olíva, se szusi

Évek óta működő ázsiai étkezde az Astoriánál. Bár az Itt jártamon reálisan gyorsétteremként szerepel, ők Sushi Restaurantnak titulálják magukat. Ami pont annyira jellemző a helyre, mint a mediterrán konyhát sejtető olíva.
Szusi csak előre csomagolt, tálcás kiszerelésben kapható, azt biztosan nem vennék itt. Nem értem, miért ragaszkodnak ahhoz, hogy szerepeljen a cégtáblán.

Szép tányérokon tálalnak, a tálcák mellé fém és műanyag evőeszköz is ki van rakva. Ezt elég viccesnek találom. Egy darabig azt is, hogy a pultban álldogáló tizenéves leányzó egy kukkot se tud magyarul, de angolul sem. Talán vendégségbe jött rokongyerek az óhazából. Vigyorogva fogadja a vendégek kérdéseit, mutogatásait, pofavágásait. Láthatóan szórakoztatja a helyzet, hogy ennyien „karattyolnak” neki. Válaszol is mindenkinek, szerencsére nem értjük, mit. Aztán két másik hölgy is előkerül, és megkezdődik a kiszolgálás.

Kacsás pirított tésztát néztem ki magamnak a plakátról, ez az étel nem volt a pultban, de rövid idő alatt elkészítették. Szóval érdemes közölni a kiszolgálóval, hogy mit ennénk, mert nincs minden kirakva, de maguktól nem hívják fel a figyelmet arra, hogy nem a teljes választékot látjuk. A kommunikáció nem az erősségük.
A kacsaszeleteket nagy halom tésztára tálalták, és evés közben derült ki, hogy a tésztába is sok apróra vágott húst és ropogós kacsabőrt kevertek. Igen ízletes és sok, maradt is belőle egy kevés. Persze csak a tésztából, a husi kieszegetése után. :)

A mellékhelyiség tiszta, de igen viharvert. A csempe repedt, az ajtófélfáról pereg a festék. A papír kéztörlő doboza üres, de lehet, hogy ez csak nem jellemző, csak épp kifogtam.