Már az elején elvérzett...

Tudnék én több helyre is szívecskéket rakni, de sajna mégsem. Ugyanis létre sem jött az étkezés. De tapasztalatom, az van! Egy barátom ajánlotta (aki maga is elég "laza", megengedő típus), hogy próbáljuk ki, lehet, hogy a kiszolgálás nem tuti, de az ételek kárpótolnak. Az Indigó és eközött vacilláltunk, péntek este. Ok: asztalfoglalás. 18.30 körül kicsit töri a magyart, de felveszi az adatokat, és mondja, 8ra jöhetünk. Jövünk is. Ajtó pici, kiírva: étterem fent. Elindulok a lépcsőn, látva, hogy egy pár már várakozik az előtérnek nem nevezhető részen. Indiai bácsi valahonnan előkerülve azonnal rámszól: mondom, van foglalásunk. Kiderül, hogy nála a füzet. Mondom nevem: nem, nincs foglalás. Mondom: 18.30-kor beszéltem. Vele, merthogy megismerem a hangját. Letagadja. Győzködöm még kicsit. Aztán az ing zsebéből fecniket vesz elő: nem, azon sincs. Elnézést, elnézést - mondja a szavakat tartalom nélkül. Várjunk 20-30 perc! Mondja. Elnézést. Elnézést. Kifordulunk. Nem, nem kell ez nekünk egy végre lazának induló péntek estére! Ja, Indigoék 3 perc alatt udvariasan az egyik éttermükben ajánlanak asztalt, a diszpécser nevére hivatkozzunk, aki kedves, tud magyarul és készséges. Bocs a reklámért!