Véletlen

Nem ide készültem, jöttem az Andrássy út felől és gondoltam, hogy eszem valamit errefelé. Kapóra jött. Majdnem üres volt, két-három vendég lézengett benne. Nem baj, egy tésztára jó lesz. Mondtam, hogy valami sonkást, tejszínest. Így könnyen rájöttünk, hogy carbonarat fogok enni. A pincér azt mondta, hogy tessék, üljek bárhová, ahová csak tetszik. Azon a három asztalon, ami tetszett, viszont kint volt a foglalt tábla. Nem baj, leültem egy jellegtelen kétszemélyes asztalhoz, ha már. Erre a kis időre mindegy. Nem keltett a hely rossz benyomást, meg jót sem. Azt mondjuk nem szeretem, hogy a pultban egy férfi meg egy nő egymás nyakában lóg és gyömöszöli egymást, én nem ájultam el a megbotránkozástól, de lehet vendég, aki erre érzékeny és nem szereti. Az sem annyira vonzó, hogy a pincér fennhangon mesél valami rendőröket lefitymáló kalandot a pultba valakinek, hogy ő mekkora vagány volt, amikor megállították, jól megadta nekik. Nem tartozik rám, nem ezért jöttem, még csak otthonosabban sem érzem magam ettől. Azután, nem túl soká, elkészült az étel, nem túl ötletes módon, hatalmas tányéron kis adag. Ettől ugyanis még kisebbnek látszott. Egyáltalán nem volt rossz, jó ízű sonkás tészta, tetszőlegesen rászórható sajttal, amit külön tálkában kaptam. Azután egy Cola Zéró következett, ez picike üveg volt, nem a félliteres kiszerelés. Szóval, egy kis tányérka tészta meg egy picike üveg Cola, nem egy elegáns étteremben, 4000 forint. Ezt durván túlzásnak éreztem. Tegyük hozzá, hogy ebben benne a szervízdíj is. Különösebben nincs okom ajánlani a helyet.