Míg a Platánban a fine dining magas vizein eveznek, a Canteenban más a koncepció és én nem is voltam éppen elájulva attól, amit itt kaptam, illetve tapasztaltam. Hagyományos magyaros ételeket kínálnak a rövid étlapon. Előételként kacsa rilette, bosnyák lepénnyel és savanyúsággal (4950 Ft), utólag már bánom, hogy miért nem ezt választottam inkább. . . A két levesük gulyásleves kenyérrel (5450 Ft), illetve tyúkhúsleves daragaluskával (3950 Ft). A főételek között lecsó sült kolbásszal (4450 Ft), ezt kizártam, mert ki nem állhatom a lecsót, csirkepaprikás tojásos nokedlivel (5950 Ft), szerintem a külföldieknél ez lesz az egyik sláger a gulyás mellett, kacsacomb káposztás tésztával (7950 Ft), illetve az én választásom borjú bécsi burgonyasalátával (6250 Ft). Mondjuk ez nem magyar, hanem osztrák étel, de való igaz, hogy a magyarok körében is nagyon népszerű. Mindössze egyetlen desszertjük van, almáspite vanília sodóval (3450 Ft). Ezt amúgy is tesztelte a napokban Ugor, ő sem volt hanyatt esve tőle, annyira engem sem győzött meg, nem láttam benne semmi rendkívülit. Ahogy már ismertettük a Time Out Market "táncrendjét", a kiválasztott étterem pultjánál kell rendelni, fizetni, majd várni, hogy csipogjon a csipogód. Ez itt kb. 10 percet vett igénybe. Az igencsak borsos alapárakra +5% kötelező szervizdíj tevődik, majd eléd nyomják a masinát, hogy válassz %-ot a jattra. Én nem választottam, mert itt plusz szolgáltatást nem kaptam, valójában még az 5%-ért sem. Én járultam a pulthoz az ételemért, voltaképpen kétszer is, és magam vittem el a zöld egyentálcák egyikén az asztalomhoz. A héten újdonság, hogy beköszöntött október, s ezzel az Oktoberfest hangulat is megérkezett, a hosszú asztalok bajor kék-fehér rombuszos terítőt kaptak. A Wiener Schnitzel, ahogy kell, itt borjúhúsból készült, de a hús minősége nem volt tökéletes, volt benne ugyanis rágós, zsíros rész, ez szerintem elég kellemetlen. A panír részben leesett a húsról. A mennyiség nem sok, zóna adag. A tányér aljára praktikusan zsírpapírt tettek, így a hús nem tocsogott a sütőolajban, viszont szaftos maradt. A húst felszeletelték csíkokra, mint az ovisoknak szokták. Pedig van itt rendes evőeszköz, kés és villa is, és én már tudok egy ideje egyedül is vágni a késsel. Mondjuk, ha elvitelre, street foodként kéred ezt az ételt, akkor jól jön, hogy már fel van szeletelve, bár akkor esélyes, hogy nem egy porcelán tányérba kapod, hanem valami elviteles dobozba vagy papírtálcára. A hagymás burgonyasaláta az a fajta osztrák/német ecetes, savanykás ízvilágú, amit különösen kedvelek. A krumpliszeletek között azonban volt olyan, ami nem főtt meg rendesen, konkrétan félig főtlen maradt. Ez is elég ciki szerintem egy ilyen névvel fémjelzett helyen. Lehet, hogy túlzó igény, de én még egy menzán is elvárom azt, hogy a krumplit megfelelő állagúra legyenek képesek megfőzni. Mennyiségre ez sem volt éppen nagy adag. Összességében nekem csalódás volt a hely, nem érte meg szerintem az árát, de másnak hátha jobban tetszik. A kiszolgálás egykedvű, közömbös, mosolytalan. Összességében 3 pontra taksálom, remélem, a többi TOM étterem jobban fog teljesíteni.
