Na, és volt a sorban egy Pesti Pipi is, ami már egyre többször budai pipi is, de gyorsan belekukkantottam a telefonomba, hogy jéé, hát ez még fent sincs az ittjartam. hun. Na, akkor együk fel oda! Így aztán betoppantam, az ilyen helyeken alig van meglepetés, ugyanaz a kínálat, egy srácot éppen betanítottak, újonc lehetett, a mestere pár évvel fiatalabb, mellette állt és csóvált vagy bólogatott. A srác meg jól tanult, felvette a rendelésemet, a falról ruszkit választotta már nem emlékeztem rá, hogy azt szeretem nagyon vagy nem, de ez a név volt hivalkodó, különben is az ukrán nagykövetségről jöttem, hát együnk meg egy oroszt. Az ilyen dolog készül, készülget, te meg ott búslakodsz valami lehetetlen széken valami sarokpultnál, mint egy festmény a siralomházban, jobb híján netezgettem. És amikor úgy éreztem, hogy eltelt már 10-15 perc, akkor már szólásra emelkedtem. Rögtön kész, rögtön kész, a fiú már csinálja - kaptam a választ. Így jutottam az ehető anyaghoz, nem volt jobb sem rosszabb, mint az emlékeim Pesti pipii, vitézül megbirkóztam vele, és leküldtem utána a hely sajátos, különgyártmányű üdítőitalát, azt hiszem mangós pipit. Közepes élmény.
