...és újra Liza

Viszonylag ritkán járok vissza ugyanoda, inkább mindig felfedezek, de a Móricz Zsigmond körtéten ma eszembe jutott Liza, a vietnámi rókatündér és nem is késlekedtem, hanem rövid ügetésben Lizáig. Kicsit restellem a hűtlenségemet, régen, a kezdetekkor sokat jártam ide, hetente biztos, imádom a leveseit, meg ezt a jóhumorú, kedves és szép ázsiai lányt. Tele is lett a szívem, amikor megismert, és ugyanúgy szólított, mint régen. Egy nagy edény pho--t ettem, szimpla marhahúsost, semmi cifrázás, elég jól is esett. Nem találtam benne semmi kellemetlen mellékízt, amit máshol néha igen, elég sós volt, sőt... az evőeszközöket kissé bírálnám, nem a nyelükkel kifelé állnak a tartóból, hanem inkább fordítva, de mentség, hogy csak a sajátodat fogdosod, nem másét, mert egy ilyen henger egy ember étkészletét tartalmazza... függővé tettük, hogy eszem-e másodikat attól, hogy mennyire lakom jól a pho-val, de aztán elég is volt mára ennyi, nem is kértem mást. Jó szívvel ajánlom még mindig.