Piroska Vendéglő Budapest

Belépve a 60-as évekbe repültem, uralkodó szín a piros, minő véletlen, de a belső magyaros-népies dekoráció mellett a bejárati úttörő-szocializmus kiállítás nem igazán érthető, meg a bakelit lemezek a Queen plakáttal. Totális képzavar és kavalkád. Az étlap nem túl hosszú, s bár magyaros az étterem, de olyan ikonikus fogás, mint a gulyásleves nincs. Nem is értettem. Pedig arra készítettem elő a gyomromat. A hely legnagyobb pozitívuma a kedves személyzet, nevezetesen egy idősebb és egy fiatalabb pincér úriember, akik nagyot javítottak azon, hogy milyen élményeket szereztem itt. Mindent összevetve egy tipikus 3 pontos hely és össz-élmény. A brassói aprópecsenye tálalása a kis serpenyőben csinos, fűszerezés, megjelenés, elkészítés korrekt, azonban nagyon kevés volt a hús, amiben még voltak zsírosabb darabkák is. Ezt máshogy nem tudom érzékeltetni, mint az árban, ez így túl drága és nem érte meg az árát. (4050 Ft +12% szervizdíj). Pedig ízre tényleg finom lett volna. Sajnálom. Tényleg ennyire kell spórolni a vendégeken? Szerintem nem. A káposzta saláta korrekt, de 1100 Ft-ot elkérni érte irreális (+ szervizdíj). A málnaszörpöt kicsit túlédesítették (650 Ft). Az asztalok többségénél ültek, két nagyobb társaság is, vegyesen magyarok és külföldiek. Kommersz italkínálat. A mosdó igénytelen, kritikán aluli. Mit keres a vendégmosdóban a lekoszlott létra és a slag? , illetve a félig kiszakadt, rohadó konnektor is elgondolkodtató. Talán lenne az étteremeben valami raktár vagy sufni, vagy hátsó folyosó, ahol lehet ilyesmit letárolni. Szóval a mosdó az még 3 pontot sem érdemel a tisztaságra. A beltér egyébként ilyen szempontból átlagosan tiszta volt. Pár évvel ezelőtt volt hétköznap ebédidőben svédasztalos ebéd lehetőség is egész korrekt áron, de talán az már megszűnt.

Egy kis belső felújítás ráférne, de az ételek ára és minősége
mindenképpen az ajánlásra érdemes kategóriába helyezi a vendéglőt.

Közel a Városliget, sok kisgyerekes családdal és külföldi turistákkal találkoztunk. Érdemes betérni hozzájuk!

Azokat a cafatokat otthon a kutyának adjuk, és merem feltételezni, hogy itt is hasonló sorsot szántak neki, de valószínűleg a konyhalánynak zárás előtt egy órával már nem akaródzott új csirkemellet kiolvasztani, így nekem ez jutott. A cafatokon ott csüngött a csirke saját zsírja, némelyiken pedig a porc, vagy az ín. Mikor a külföldi barátunk megkapta végre steak adagját (amiről a rendelés felvetélnél semmit nem kérdezett a felszolgáló, hogyan is kéri), én éreztem magam kellemetlenül, hisz egy gyermek kezénél nem volt nagyobb. . . A pincér most sem volt kedvesebb, így azt hiszem, többé kósza gondolatként sem merül fel a hely, ha egy jót szeretnénk enni. :(