Internacionalista pub

A Batthyány utca 2-ben elszenvedett gyroszos sokkal tántorogtam az utcán, bennem volt még az íze, mint profi bokszmeccsen a mélyütés hatása a herékben, és zakatolt belül kétségbeesetten, hogy valamit csinálni, valamivel elverni ezt az ízt, leöblíteni a torkot, gyomrot... és akkor hopp, jött Glinda, az északi jóboszorkány az Ózból, hogy: tessék, itt van! És a sarkon ott volt egy Pilsner Urquell cégér! Mint a mesékben... persze, kotortam is be, bent senki, csak a személyzet, aki éppen rámol, poharakat törölget a pultban, mint a filmeken szokás, üljek, ahová csak szeretnék, mindegy, bárhová! Például oda! De hát azon ott van a tábla, hogy Reserved! Nem baj, nem számít, üljek csak nyugodtan, ha jólesik. Pilsner Urquell! Egy korsóval! - mondtam sírós hangon, mint a zarándok, aki négykézláb kitalált a Kalahári sivatagból. Rutinos megértéssel fogadták a helyi speciális életmentők, azonnal töltötték is a kriglit, kaptam a pulton át. Kedéllyel iszogattam. Hibátlan volt. Később magamhoz tértem, telefont elő, héé, ez nem egy cseh söröző, ez egy angol pub, a nagy elődök itt írják az ittjartamon! Pislogva körbenéztem és tényleg... habitusára nézve angol pub. Bent a pultban nagy magyar címer a polcon, az nem annyira angol, a cseh sör mellett ír Guinness sör van csapolva (hülye, miért nem azt kértél! - mondtam magamnak), az sem angol, az étlap meg aztán végképp nem, abszolút magyarosan magyar. Na, de ezt teljesen leszámítva, elsőrangú hely, élveztem a hangulatot, közben érkezett egy csokor orgona, egy nő küldte egy nőnek, ez volt az első orgona, amit idén láttam, belefúrtam az orromat, kértem még egy kávét is, elhatároztam, hogy önsanyargató dervisként elverem magam egy rozsdás lánccal, hogy miért nem itt ettem az ebédet, fizettem, viccesen keveset, egy icipici szervízdíj van a számlában, de méltatlanul kevés, megfejeltem, kimentem az utcára, közben eleredt az eső, de dancing in the rain!