Estefelé mentünk, névtáblát, feliratot nem is láttam, csak egy sötét udvarba vezető nyitott kaput, amit egyre jobban benő a futó növényzet. Az egész udvart asztalok foglalják el elég sűrűn telerakva, szintemelkedéssel. A beltérben szemben található az italpult, ahol személyesen kell rendelni és fizetni. Asztalszerviz nincs, de időről-időre körbejár egy fiú a személyzet soraiból és begyűjti az üres poharakat, illetve kiüríti a megtelt hamutartókat. Ételeket is kínálnak, a mellettünk lévő asztaltársaság vacsorázott is, így láttam az ételeket, mi azonban nem ettünk. Cézár saláta, csirkés tortilla, sztrapacska is szerepelt az étlapon. A beltérben van még egy oldalsó terem is, ahol több órán át élő népzene szólt. Az udvarra nemigen szűrődött ki a hang. A mosdó lepattant, a tisztaság is fokozható, de volt WC papír, szappan és kéztörlő is. Természetesen a WC ajtókat itt is feliratok és matricák "ékesítik", de még csak 1-1 ilyen lelkes ötletgazda kezdett el munkálkodni rajtuk. A kiszolgálás nem volt éppen barátságos, elég unott arccal végezték a munkájukat, főleg a szőke hajú lány. A beltérben is van pár asztal, illetve a falat nagy méretű geometrikus mintázatú képek díszítik, de minden vendég a teraszt választotta ezen az estén. Kedden este eszünkbe nem jutott volna asztalt foglalni, pedig kellett volna. Gyakorlatilag telt ház volt, illetve pár asztalon "foglalt" tábla. Szerencsés módon, a fal mentén talán az egyik legjobb elhelyezkedésű asztalt sikerült kifogni. A ház bora helyett Frittmann rosé cuvée hosszúlépést (640 Ft) ittunk, valamint a barátunk a ház fehér borát, a balatoncsicsói Hertzka Pincészet olaszrizling nagyfröccsöt. A ház borai Kékfrankos rosé (450 Ft/dl), illetve Cabernet Sauvignon (590 Ft/dl) ismeretlen pincészettől, illetve volt még a táblán az etyeki Haraszthy Pincészet pinot noir roséja (520 Ft/dl). Sörök tekintetében középvonalas kínálat: Kozel, HB, Dreher, Dreher IPA, Guinness, Asahi, Peroni lager. Legalább volt választék, bár nem a kézműves kategóriából.
