Százéves banános és más hagyományok

A Vas utca elején mindig működött néhány „evőhely”, nevük és jellegük gyakran változott. Nem tudom, a Rétesbolt mióta van itt, én csak most fedeztem fel.

Sokféle rétest készítenek, a kiszolgáló hölgy szerint százéves receptúra alapján, és a hagyományokon nem szándékoznak változtatni. Ez úgy kerül szóba, hogy megkérdezem, a kapros túróst csak édes változatban sütik-e. Nem lenne nagy fáradság az egyik tál töltelékbe cukor helyett sót tenni, ennél kisebb erőfeszítéssel még nem bővítettek választékot. A sós rétes a hagyományos konyhától nem idegen, és itt ráférne egy kis erősítés. Egyetlen darab brokkolis, baconos, sajtkrémes és egy káposztás árválkodik a vitrinben. Ott helyben fel is falom mind a kettőt, és mosolygok a bajszom alatt, mikor elképzelem a brokkolis-baconos kézzel írt, százéves receptjét.
A valóban klasszikusnak mondható töltelékek mellett vannak érdekesebbek is, pl. körtés, banános, tejberizses. A fehér mákost megnéztem volna, de az épp elfogyott, csak a táblája maradt kint.
A rétesek egységesen 300 Ft-ba kerülnek, ez elfogadható ár.
A berendezés szép, csak nem praktikus. Vagy én nem nőttem elég nagyra. A bőrfotel és a kanapé messze van az asztaltól, és a nehéz bútorok egyikét sem lehet arrébb húzni, hogy kényelmesen lehessen enni. Egy darabig szerencsétlenkedem, majd a kezembe fogom a tányért, megfogom a sütit és harapom. Aztán arra gondolok, talán csak dekorációnak tették ide ezt a csinos garnitúrát, én meg beleültem a díszletbe. Ciki. Rajtam kívül egyetlen ember falatozik, állva, az ablaknál, néhány betérő vendég elvitelre kér rétest.