Az ittjártam.hu alapján választottam ezt a helyet.
Belépve csak egy lépcsőfordulónyi helyre lépünk be, balra a pult, mögötte a konyha, szemben a lépcső. Az asztalok a galériaszinten találhatóak. A lépcső menti falon korábbi vendégek "itt jártunk, itt ettünk" típusú üzenetei olvashatóak, különböző nyelveken. A légkondi a galérián nagyon erős, ki kell tapasztalni, hová ülj, ha nem akarod, hogy levigye a fejed, mire megebédelsz. Dizájnos, fiatalos, sötétbarna-fehér, moden, nem hiányoznak a falon körbefutó fémcsövek sem, ami a menő helyek kötelező kelléke. A falakon fekete-fehér fotókon mexikói, dél-amerikai portrék. A falra krétával ki vannak írva az ételek, italok, de van étlap is, papírra nyomtatva, összetűzve, bisztrósan. Két előétel, 2 leves, 2 desszert, burgerek, burrito, quesadilla, és 2 helyi specialitás: a burrdog névre hallgató a burrito és a hotdog társítása, valamint a chmichanga, hússal töltött tortilla bundázva és kisütve, ilyet már más mexikói étteremben is ettem. A levesek közül nem is volt kérdéses, hogy a Pozole lesz a befutó, mivel Újpesten nagyon ízlett. Kicsit sokat kell várni az ételekre. Az alaplé finom volt, a hús kevés, és úgy összességében a beltartalom is. Második fogásként a bőséges leves mellé már csak egy desszertet tudtam bevállalni, a rántott tejberizst, 3 panírozott gombóc, jól nézett ki, forrón tálalják. Evés közben nem éreztem semmi rossz ízt, de utána 3 napig ki volt készülve a gyomrom, és biztos, hogy itt szedtem össze valamit. Azt tudjuk, hogy a dél-amerikai konyha fűszeresebb, csípősebb, más, mint a megszokott itthoni, de más mexikói éttermek egyikében sem jártam így. Lehet, hogy a paprikás olaj volt a bűnös? Fogalmam sincs, minden esetre azt javaslom, hogy az érzékeny gyomrúak legyenek itt óvatosak. (Talán kellett volna magamhoz venni "védőitalt", valami töményet, mint amikor egzotikus helyekre utazik az ember. . . )
A kiszolgálás egykedvű és tessék-lássék volt, nem ajánlottak semmit az étlapról. Kézműves söröket és mexikói üdítőket is kínálnak. Árban középkategóriás.
