Kultúrközeg

Ma elmentem kicsit felfedezni a Robert Capa tárlatot, de előtte beugrottam a Szalonba, mert, ha gondolod, ennek a helynek az is a neve, hogy Szalon Bisztró és az jobban is illik hozzá. Mondjuk a környéken elég sok a kultúrközeg, (hál'Istennek) ahol nem csak ezt kínálnak, hanem azt is, two in one, vagy néha több is, hát ez a hely is inkább egy múzeum kávézója, semmint önálló más. Viszonya is van a szomszéd Robert Capával meg nem is, A nagyobb helyiségben éppen dr. Szász János kiállítása van, hát ne hagyd ki, nézd meg, miért is ne, ingyenes és közben még ehetsz is, ihatsz is kedvedre. Itt kivételesen nem bunkóság egy tárlaton kajálni. A képek viszont nagyon ott vannak a szeren, a fekete-fehér múlt, hangulatok, havas villanások, árnyak, a régi Balaton párás, meleg, szerető üzenete... fantasztikusan kevés eszközzel, kevés képi elemmel tud nagyon jól festeni, el lehet ácsorogni néhány kép mellett akármeddig. A két bűbájos leánynak a pultban meg valamiféle ígéretet tettem, hogy elmegyek először ebédelni, aztán visszajövök, mert azért éhgyomorra csak nem sütiznék itt, szóval, jól kimúzeumoztam magamat, elmentem egy étterembe, megebédeltem, aztán tényleg visszajöttem, és rábíztam a lánykákra, hogy mit adnak nekem. Mi itt a finom, ők mit ennének, ha úgy néznének ki, olyan magasak, idősek lennének, mint én, vagy itt állnának a pult kéregető oldalán az adó oldal helyett. Ezen jól elszórakoztunk, a szőke és a sötéthajú pillanatnyi játszótársam megbeszélte, és a csokis-almás mellett döntöttek, azt kapom én, az lesz jó nekem. Azután jött, hogy mit iszom én ezek után, na erről is volt egy sorozat, végül elkezdték főzni a teát, de félúton kávéra változott, én meg nyafogtam, hogy inni, folyadékot akkor mit fogok? Hát kaptam hozzá még vizet is egy pohárral... jól elvoltunk nagyon, szívesen járok az ilyen helyekre, emberek egymás között, face to face, és akkor mindig egy fokkal jobb is élni. A süti meg a kávé amúgy nagyon finom volt, megelégedve távoztam.