KELLEMESEN ELEGÁNS HELY, DE ...

... de ez nem elég, hiszen elsősorban enni megy a vendég az étterembe. Egy ideje már szerettük volna kipróbálni a Rubent, tegnap sikerült, de nem igazolta a várakozásainkat. Ami kifogástalan szerintünk, az a hely kialakításának, berendezésének kellemes eleganciája. Pontosan az a színvonal, amelyben egy vasárnapi, ünnepi ebédet szívesen elkölt az ember, és még nem feszélyezi a procc.
A fogadtatásunk nagyon kedvesen történt, asztalt is kaptunk néhány percen belül lenn a földszinten, nem kellett felmenni a galériára, ami nekem nehéz lett volna. Amíg elkészült az asztalunk, addig levettük a kabátunkat. Igyekeztünk a már ott lévő kabáthalomnál valahogy helyet találni, mert mindössze néhány fogasnyi az erre szolgáló szűkös lehetőség. Utoljára egyetemi klubokban láttunk ilyet, az pedig már jó régen volt.
Az italaink gyorsan és kellő hőmérsékletűen érkeztek, kellemes meglepetést okozva azzal, hogy a Soproni IPA Óvatos duhaj sör mennyivel jobb, mint az alapváltozat. Igaz, ennyivel drágább is. Úgy egyébként nem igazán dicsérném a sörkínálatukat.
A páromnak nem ebéd az ebéd leves nélkül, rendelt hát egy csésze Szegedi tüzes marhagulyás levest. Nem volt tüzes, vagyis nem volt csípős, és egyébként is, szerinte semmi különös, csak a szokásos volt. Szokásosan állt például a tetején a vastag zsírréteg. A főételekkel sem jártunk jobban. Az XXL méretben kínált bécsi szeletről csak az árából és kérdésre derült ki, hogy sertéshúsból készül és nem borjúból, az étlap nem jelezte ezt. Ez is a szokásos magyar éttermi módon készült: 2/3 milliméteres vékonyságúra, értsd agyonklopfolva az egyébként is száraz sertéshús, vastag, száraz házi morzsában szárazra sütve. Ennyi. Ezen nem sokat segített a vékonyka citromszelet és a két kanálkányi uborkasaláta sem, hogy le tudja a párom nyelni. Én házi sonkával és camemberttel töltött pulykamellet választottam, gondolva, hogy ezt igazán nem nehéz elkészíteni éttermi tudással. Nos, nem volt vele sok probléma, csak éppen a tölteléke olyan sós volt, hogy az az egész ételre kihatott.
Ha az ételek is olyan színvonalúak lettek volna, mint az éttermi környezet, akkor azt mondanám, megérte az árát, és nem három pontot adnék erre az ebédelésre.