Elsöprő ötös

Helytelen, hogy ritkán járok ide. De mindenhová egyszerre az ember nem járhat... ma beugrott, hogy ide kéne mennem. Vannak misztikus sugallatok. Láttam az utcán a padokat, asztalokat, de ki a fene akar egy forgalmas főút porában ebédelni... mondtam, hogy én inkább bent, És szépen lesétáltam a régi Bartók mozi egykori székeihez, a lehajthatós ülőkésekhez, és kellemesen helyet is foglaltam, Srác jött nem is sokára, hozta az étlapot, de nem néztem meg, azt kérdeztem, hogy mit ajánl? Ajánlott... menüt, sárgaborsóleves kis kolbászmorzsákkal, meg baconba göngyölt csirkét krumplipürével. Tökéletes. Az ízük is tökéletes volt, a mennyiség meg hát a menünek megfelelő. Azután gyanakvó kérdéseket tettem fel a sörkínálatról. Beszéltünk Platanról, jobban érdekelt, mint a horvát sör, és látva pillanatnyi bizonytalanságomat, a fiú elszaladt, és hozott kétujjnyi kóstolót! Kérés nélkül! Azonnal egy kriglivel! - énekeltem. Itt mindenki olyan oldott volt, közvetlen, barátságos, hogy párját ritkítja. Csak jót és nagyon jót tudok mondani a kommunikációról, a vendéghez való viszonyról, hálás is voltam, amennyire csak tudtam. Így lett aztán az egyszerű kis menüből örömkaja.