Simán liba

Tavaly nyitott magyaros étterem az abszolút belvárosban, azóta is elég jelentős marketing/média jelenlét támogatásával. Én legalábbis úton-útfélen belefutok az őket ajánló hirdetésekbe és támogatott tartalmakba. Korábban is olyan - de nem valami jó - étterem működött itt, amely elsősorban a külföldi turistákra fókuszált, a helyszín adja magát, a SIMALIBA esetén is többségben vannak a külföldi vendégek. Ezek alapján a névválasztást nem pontosan értem, ezt a csak magyarul érthető szóviccet nem is sikerült angolra átforgatni. Hétköznap ebédidőben kihalt, nincsenek vendégek. Estefelé, hétvégén jobban megtelik, turista szezonban szintén. Ahogy definiálják magukat, ez egy belvárosi csárda, amihez a beltérben a búboskemence, a népies kiegészítők meg is vannak, de alapvetően egy felújított, modern belsővel találkozunk, van egy több asztalos teraszuk is, a jobb időkre. A Gault&Millau 2026-os katalógusa 12/20 ponttal és egy sapkával díjazta őket, ahogy összevetem az általam is ismert, kipróbált "versenytársak" pontszámával, én ezt túlzónak, vajszívűnek találtam. Az én katalógusomba minden bizonnyal nem kerültek volna be a TOP éttermek közé. Az étlap rövidre fogott, bisztrós jellegű, amelyben a magyar konyha ikonikus ételei szerepelnek, úm. lecsó (3850 Ft), hortobágyi palacsinta (4550 Ft), juhtúrós sztrapacska (3450 Ft), cigánypecsenye (6150 Ft), borjúpaprikás, karcagi birkapörkölt (6450 Ft), somlói galuska, valamint külön bekezdésben 4 libaétel (máj, pástétom, comb, mell). Kedvencemet, a gulyáslevest (4650 Ft) kértem csipetkével kezdésnek, amely nagyon jó indikátor a konyha színvonalának detektálására is. Számomra negatívum, hogy az ételekből nincs kis adag. Ahogy számíthattam is rá, az adag túlságosan nagy volt, kisbográcsban érkezett. A kenyér átlagos, bolti termék (ALDI, LIDL félbarna), DEndre korábbi beszámolójához képes tehát már alább adták. A leves tetején vastag összeálló zsírréteg, a levesben zavaróak a kaliforniai vagy kápia paprika kockák, melyek nem főttek szét. A zöldségek viszont túlkészültek. Kevés benne a burgonya. A lé sűrű, tartalmas, a fűszerpaprika íze dominánsan megjelenik. Csípőset nem kértem hozzá, nem szeretem. A nagyra hagyott marhahús kockákat kénytelen voltam külön tányérra kiemelve szétfilézni, mivel több inas-rágós-zsíros - s számomra ehetetlen - rész is maradt benne. Csak a leves alapján 3 pontra taksálnám a helyet.
Desszertként a hely egyik specialitását kértem, a Simaliba béles (3150 Ft) egy tányérdesszert, darabos eperszósz, tehéntúrós-vaníliás töltelék, 2 szelet ropogós levelestészta kombinációja. Kellemes ízharmóniák, jó kis desszert ez, de a porcukor réteget a tetején hanyagoltam volna, le is ráztam a papírszalvétára, amit sikerült. A levendulaszörp mindenhez jól passzolt (1290 Ft). A személyzet viszonyulása semleges, nem kérdezték meg egyik ételnél és a végén sem, hogy ízlettek az ételek, s rendben volt-e minden. A személyzet több tagja semmittevéssel töltötte az idejét, míg ott voltam. A 14%-os szervizdíj túlzó, nyilván ez is a helyszínnek szól. Össz-élményem, 3 és fél pont, de a desszert miatt felfelé kerekítettem. Összességében túlértékelt helynek találtam, de azért ajánlottra teszem.