A bejáratnál büszke Gault-Millau matrica fogad, az étterem ugyanis 12 pontot kapott a 2025 őszén 5 éves kihagyás után ismét megjelent magyar étteremkalauzban. A magam részéről 10 pontra tartom az éttermet, de felfele kerekítve megérdemli az 5 pontot. Hagyományos magyar konyhát visznek az önmeghatározásuknak megfelelően. Kínálnak többek között libamájat zsírjában, hortobágyi palacsintát, krumplis tésztát, túróscsuszát, karalábéfőzeléket kölesfasírttal, ropogós libacombot párolt lilakáposztával, tepsis burgonyával, rosé libamellet mustáros répával, dödöllével, ropogós fogascsíkokat rizspiláffal és paradicsommártással, Simaliba-bélest, valamint vaníliás vegán pohárkrémet citrompiskótával és homoktövissel. Huszonöt válogatott minőségi magyar bort kínálnak, melyeknek elsöprő többségét kimérik pohárra is. Öröm látni köztük Balla Géza Kadarkáját és a kárásztelki Carassia pincészet blanc de blanc pezsgőjét. Dreher Goldot és meggyeset csapolnak, HB búzát mentes Peronit és két Beertailor sört tartanak palackban. A tömények között több prémium kategóriás nedűt is találunk. A gulyásleves jó ízű, csavarmentes, azt adja, amit ígér, remek kovászos kenyeret hoznak mellé. A hús kissé túlfőtt, de összességében ez a fogás jó indítást jelent. A lecsó hasonló filozófia mentén készült, ízletes, harmonikus, felezett zamatos koktélparadicsommal, kápiapaprikával és hegyes erőspaprika-karikákkal üdítik. Aki kolbásszal kéri, az pirított kolbászkarikákkal díszítve kapja. Lehet azon filozofálni, hogy így a kolbász nem adja ki az ízét a lecsóban, ami persze igaz is, de ez a tétel akkor is rendben van. Kértem még mellé valami csípőset, Erős Pistával és hegyes erőssel tudtak csak szolgálni, valami magyar kézműves chiliszósznak jobban örültem volna. Nyilván a hegyes erőset választottam, ami számlára került. Az érleltsajtos-tejfeles, tejfeles-tormás-füstölt pisztrángos illetve padlizsánkrémes kolbászmorzsás lángos-trió alapja remek, könnyed, légies foszlós, végre egy, illetve egyből három éttermi lángos, mely adja azt, amit jogosan elvárhatunk a műfajtól. A toppingok is rendben vannak, leszámítva a savhangsúlyos padlizsánkrémet, mely egyébként sem illeszkedik sem a lángoshoz, sem kolbászmorzsához. A birkapörkölt is meglepően savas, amúgy élvezhető, karcaginak mondják, de nem leltünk benne belsőséget. A szaftja rövid, a hús kissé túlpárolódott. Nem rossz, de ettünk meggyőzőbbet. A mellé adott héjában főtt parázsburgonya korrekt. A somlói galuska szaftos, harmonikus, jó alapanyagokból készült, kifejezetten jól sikerült darabja a népszerű desszertnek. A konyha 4,5 pont. A kiszolgálás udvarias, figyelmes, értékeljük, hogy kérés nélkül hoznak a desszerthez két kanalat látva, hogy kóstolgatunk egymástól. Az ugyanakkor visszatetsző, hogy 14 százalék a felszolgálási díj, amit az étlap jelez, de a felszolgálók nemhogy nem figyelmeztetnek, de a kártyaleolvasó még további borravalóadásra ösztönöz. Addig nem is lehet működésbe hozni, amíg nem válaszolunk arra a kérdésre, hogy akarunk-e borravalót adni. Ha az ember nem figyel, végül akár 25-30%-al többet fizet, mint ami az egyébként is magas árakból következne.
