Szurgent Cukrászda Budapest

"vicces" lesz, vén boomer ki van röhögve, ha nem érzi barátságosnak a kiszolgálást. De most mit hazudjak? Családi futárszolgálatok sorban állnak a néppszerű süteményért, én meg figyelem, hogy hogyan zajlik ez a dolog. Vagy egy felvillantós csíííz. Egy gyorsan lefutó széles mosolyos üdvözlés, más vendéglátóhelyeken is bevett rutin. Egy tizedmásodperces fénylő ragyogás, a vendég üdvözlése, ami eltűnik azonnal, mint a vihar. Azután van egy-két ingerültebb utózönge, a kettővel előttem lévő is kapott, meg én is. Hogy melyikben van és mikor rendelte. . . kérem én nem tudom, és csak azt tudom, hogy ilyen néven meg van rendelve és ennyi meg ennyi. . . na jó, de hogy személyesen, vagy neten? Kérem, bizonyára neten. . . na jó, de én azt honnan a fenéből tudjam, ha a vevő nem tudja? ? De kérem, elnézést kérek, bizonyára a neten, ott tessék keresni, ez a feleségem neve, ő rendelte, én csak eljöttem érte. Bocsánat, hogy én jöttem. . . öt rúd bejgli, kettő diós, egy gesztenyés, egy mákos, meg egy meggyes-mákos. . Na, aztán végül valamelyik francos pohárban csak meglett, meg is kaptam, ki is fizettem több mint 20000 forintot, hogy megkaphassam mindezt. Sőt! rendeltem egy franciakrémest is helyben, meg valami üdítőt is. (csak dobozos üdítőnk van! morogtak rám), kifizettem alázattal, borravalót is adtam, és leültem figyelni, hogy tényleg én vagyok a rosszindulatú hülye, vagy tényleg így van ez. Hát tényleg így van.

A hangulat annyiban hasonló volt, hogy sorra érkeztek az izzadó homlokú, lestrapált vásárlók a bejgli rendelésekért, amelyeket izgatottan keresgéltek az alkalmazottak. Név, messenger, email, papír cetli alapján, de megtalálták mindet. Eközben a már lenyugodott vendégek - gondolom, ők azok, amik már mindennel elkészültek Karácsonyra - békésen beszélgettek, sütiztek, kávéztak az asztaloknál. Én is hozzájuk csatlakoztam inkább az egyetlen szabad asztalt elfoglalva. A sütemények közül az Országtorta Somlói Revolúció nyerte el a tetszésemet, amely 1090 Ft-os árával kifejezetten olcsónak mondható a konkurenciával összehasonlítva. A sütemény friss és finom volt, jó állagú. Ebből a tortából ez volt az utolsó szelet a pultban. Volt még kb. tucatnyi sütemény, jellemzően ismertebb fősodratú fajták, pl. tripla csokis (1090 Ft), madártej torta (1040 Ft), Kardinális, Dobos torta, csokitorta, puncstorta. A másik oldalon lévő pultban dekára kimért sós aprósütemények, pogácsák halmai sorakoztak. Az eszpresszó 600 Ft volt, a kávé nem kiugró. Az aktuális bejgli árlista: a mákos 3700 Ft, a diós 3900 Ft (50 dkg), klasszikus elkészítésű és küllemű, házias. A személyzet tavalyhoz képest előnyére változott, velem normálisan kommunikáltak.

Esős, hideg, görény egy nap volt hétfőn, a Bikás parki metrómegállótól botladoztam a helyszín felé, egy Etele úti lakótelepen van, nem a főút felé néz, hanem befelé a gazos semmibe. Cím alapján megtalálható. Elég barátságtalanok a lányok, úgy látom, mindegyik inkább nyegle, az egyik rámpörkölt, hogy nem csuktam be rendesen az ajtót, azután valami poharakban keresni kezdte a megrendelést. Nagyon nehezen, de megtalálta egy cetlihalmazban. Négy rúd bejgli, kettő diós, egy mákos, egy meg gesztenyés. Ez 16000 forint. Nem tudom, mi a Budapest legjobb bejglije, nem ettem még az összesből, de ennél ettem már jobbat, de ez sem rossz, nem panaszkodom. Hogy drága a rudanként 4000 vagy sem, azt mindenki döntse el maga, a sarki kisboltban, ami magánbolt, 3400 forint/rúd. Viszont ez a Szurgent egy rendkívül népszerű hely, amíg ott szerencsétlenkedtem, legalább 10 ember jött be, kérni a megrendelt dolgokat. Ott helyben is le lehet ülni, de abszolút a hangulat hiánya nyomja rá a bélyegét, borús, esős, sötét nap, nem túl szép cukrászda, nem tudom, mikor jövök még ide és miért? Pedig a sütemények csábítók nagyon!