La grande bouffe

Nos, hát mit is mondjak ma azért rendesen befűtöttünk biológiailag a hideg ellen. Öcsém ötlete volt, hogy a Fridays-be menjünk, neki régi kedvence, az én útjaimból meg valahogy hiányzott. De nem a steak-eket ettük, hanem inkább össze-vissza mindent, mármint amennyire a hely jellege engedte az összevisszát. Itt ezek az Amerikából idegondolt ételek dominálnak, zömében a rántott típusok mártásokkal, szószokkal, sajtos, chipszes maszatok, saláták.. hogy ne legyünk szűkében semminek, kértünk ezt is, azt is, aztán majd osztozunk alapon. Így a képet elnézve, tekintélyes mennyiségnek tűnik. Ez egy külön kis világ, kint zúg a pláza, népek hömpölyögnek fel és alá, és akkor van egy vonal, az itteni bejárat, onnan meg már egy igényesebb miliőbe lépsz. Jó helyre volt foglalt asztalunk, a kiszolgálásról nem tudnék mit mondani, mert öcsém, mintha otthon lett volna, úgy intézkedett, varázssavakat tudott, és kiválóan össze is válogatta az ebédünket. Hibátlan tálalásban meg is kaptuk, és csak ettem és ettem, mert közben beszélgettünk, és nem is volt semmi, ami nem ízlett volna. Szóval, a számra kellett ütni, hogy abbahagyjam, mert azért kipukkadni sem szép dolog télvíz idején. A mindezt lenyomatni segítségül hívott Pilsner Urquell is ideális állapotban volt, a csehek folyékony aranya jól vegyült a tengerentúli finomságokkal. Nos, az áráról nem tudok beszámolni, mivel nem én fizettem az ebédet. Kiváló hely, fantasztikus ételek, élményebéd. Marco Ferrerinek biztos tetszett volna, amit műveltünk.