TALÁN MÁSKOR

Szombaton déltájban fejeztük be vásárlásainkat a Westendben, és nem akartunk máshová menni ebédelni, az önkiszolgálósdi tömegetetőt viszont nem szeretjük, ezért esett a választásunk a Ribsterre. Amúgy is ki akartuk már próbálni ezt az amerikai éttermet. A bevásárlóközpont belső terére nyitott étterem berendezése igazi piros műbőr üléses amerikai bisztróstílusú, mint a filmekben. És nevéhez, profiljához illően a kínálat fővonalát a komoly húsételek jelentik, steakek, bordák, burgerek. Mi viszont valami könnyebbre vágytunk, ezért rántott csirkemell rudacskákat kértünk hasábburgonyával, coleslaw salátával és a mártogatáshoz mézesmustáros szósszal. Gondoltuk, ez is eléggé amerikaias.
A kedves fiatal pincér korrektül jelezte, hogy a nagy forgalom miatt 35 percet kell várnunk az ételre. Szerencsénkre az étteremmel szemben éppen árubemutató reklámozás folyt, többek között kész sajtkrémet kóstoltattak kukorica chipsszel, így kimentem és bevittem az étterembe két kis papírtálcán a kóstolót, hogy ne éhezzünk, amíg megjön a csirke. De nem kellett volna valami ilyesmit magának az étteremnek kínálni, amíg várunk? Nem olyan nagy munka kis tálkákba chipset, ilyesmit belerakni, aztán rágicsálhat a vendég.
Abban viszont dicséretes a teljesítményük, hogy két perccel a saját vállalásuk előtt megérkezett az étel, nekiláthattunk falatozni. Az adag jókora volt, nem is sikerült mindet megennünk. Ám nemcsak a mennyiség miatt, hanem mert a csirke és panírja teljesen íztelen volt, semmiféle fűszerezés nem érződött rajta. Íznek maradt az édes saláta és az édes mustár. Ennél azért 5490 forintért többet vártunk volna.
Legközelebb talán kipróbálunk valami komoly húsételt náluk, ami inkább a specialitásuk. Addig ez nekünk csak hármas.