Csúcsélmény

A Tanti azon Michelin-csillagos helyeink egyike, ahol délben menüt ehetünk, igencsak baráti áron. Már nagyon vártam az alkalmat arra, hogy kipróbáljam az étterem konyháját. A Tanti, mint véletlenül megtudtam, a Bortársaság tulajdonában van. Egy okkal több a kötődésre.
A kiszolgálás udvarias, az árak reálisak, 3800 ft két fogás, 4700 három fogás, ezen a színvonalon ez abszolút rendben van. Ettünk garnéla ceviche-t édesköménnyel, kaporszósszal, pazar volt ez az ételköltemény, tarját sült paprikával és konfitált fokhagymával, ez korrekt volt, nem jött át rajta a konyha magas felkészültsége, ilyet – sőt, jobbat - egyszerűbb helyen is ettem már. A mennyiség visszafogása tekintetében ezesetben túlzásba estek. Kértünk is kenyeret, nemcsak a jóllakás végett, hanem azért is, mert jól esik a tarjához egy hagyományos köretelem a salátafunkciót betöltő sült paprika mellett.
Jó volt a zöldbabos tintahal, bár ebben sem mutatkozott a csillagos szint, de egy Gault Millau sapka már igen. Az igazság az, hogy egy déli menü keretében nem is várom el, hogy a konyha maximumot hozzon minden fogás esetében. Brutálisan finom volt a csoki-barack-hosszúbors kompozíció, a brownie-ganache-tuile játékot nagyon értékeltük. Ízlett a málna-mering-krémsajt háromszögben mozgó másik desszert is.
A dizájn ízlés dolga, nekem túl modernista. Társam háromszor verte be a fejét túlságosan alacsonyra engedett lámpabúrába. Végül megadom neki az 5 csillagot a mosdó-dizánjért. Mert az nagyon megnyert, a beltér inkább 4 pont lett volna nálam.
Csúcsélmény volt a Tanti, csak anyagi akadályai vannak annak, hogy vacsorára nem nevezünk be. Aki teheti, menjen el helyettünk is.