Na, aztán jött a nyelvi kaland, itt ugyanis egyáltalán nem ért magyarul vagy angolul a meghatározhatatlan korú ill. nemű dolgozó. Mutogattam a kaját az étlapon, és mondtam, hogy ezt, ő mindig azt kérdezte, hog "keto? " én meg mindig azt mondtam, hogy nem, hanem egy. Végül az lett, hogy elővette a telefonját fordítóprogrammal, én meg belebeszéltem, hogy "kedves telefon, ez, aki itt áll mellettem nem érti, hogy egy levest akarok enni először és egy második fogást utána" Ezt ki is írta magyarul, meg nyilván vietnamiul is, mert azonnal koppant a tantusz, hogy megértette, és így is kaptam a falatokat. Pho-t kértem marhahússal, majd kacsát rizzsel, zöldségekkel. . . És akkor az van, hogy a pho alig hasonlított a többi phora, de nem volt rossz! Egy más ízű húsleves, de kimondottan ehető. A kacsát is annak ítéltem meg, körülbelül 7000 forintot fizettem az ebédemért, de ez az étterem a közepesnél azért nem lesz jobb. A falon volt valami trianonfájó naptár, vietnami étkezdékben szokatlan, de ugyanúgy a giccsangyalkák is, amik dekorációként jelen voltak. Hiába na, kultúrák összefonódása. A bejáratnál meg ott van a kicsi buddhjista szentély, ahogy szokott.
