Régivágású kisvendéglői asztalok a kissé süllyesztett helyiségben, irodalmi érzület. Máj elfogadható időn belül érkezik, és máj tulajdonképpen meg is van csinálva rendesen, házias, régies, belsőséges íz, hívják bár pirított- vagy reszteltmájnak, azért sózni kell egy kicsit, egy májból kisózni kel az ízt, úgy finom, jó hagymás, pont olyan, amilyennek lennie kell. Nem úgy az uborkasaláta. . . ezt kissé pótlólag kértem, hogy ne csak úgy, savanyúság nélkül, Hát itt hibáztam. . . vagy én, vagy a bolt. . . nem ezt kellet volna kérni, volt kovászos uborka is, Ez viszont teljesen nyers, kezeletlen nővény volt, vékony szeletekre vágva, irinyó-pirinyó pirospaprikával meghintve a teteje, de annak íze sehol sem volt. Nem volt ebben semmi, csak vizes uborka. Hozzágondoltam valami ecetet, kaprot, fokhagymát, de hiába, a gondolattól nem lett semmi. Kár érte. Megrongálta a máj jó hírét, aminek annyira örültem. Végül egy baracklé, nem volt ez drága, szerethető a hely, de tanulságokkal.
