Mindent egybevetve jó élmény

A kőbányai Torockó vendéglő több, mint négy évtizede, 1985 óta várja vendégeit, története azonban 1906-ig nyúlik vissza. Szimbiózisban működik a cukrászda, a vendéglő és a söröző. Amikor mint például ottjártunk idején nagyobb rendezvény zajlik a főteremben, a sörözőt is bevetik az éttermi vendégek elhelyezésére. A tévé kissé tolakodóan szólt, de amikor kértük, hogy csendesítsék le, nagy örömünkre kikapcsolták. A beltér nem túldekorált, de hangulatosnak mondható.

Hagyományos magyar és erdélyi konyhát visznek. Az étlap meglehetősen hosszú, kínálnak többek között velős pirítóst, haltepertőt, többféle halászlevet, gulyáslevest, bablevest, húslevest gazdagon, májgombóccal, tésztával vagy tojással, erdélyi csorbát, pacallevest, szalontüdőt zsemlegombóccal, kapros juhtúrós puliszkát.
Tucatnyi magyar bort tartanak, melyek kimérve is kaphatók. Pécsi szűretlen pilst, valamint Gössert csapolnak, a Heineken portfólió további termékei palackban rendelhetők. A megszokott töményválasztékból a Nobilis és Agárdi pálinkák emelkednek ki.

A pacalpörköltben a bendő csíkozása vékony, színre lehetne intenzívebb, szaftja pörköltszerűbb, ízre viszont megnyerő. Kétfülű serpenyőben tálalják, aránytalanul sok krumplival. A díszítés lilahagyma és hegyes erőskarika tetszetős. A mellé rendelt kenyér egyszerű minőségű, de legalább friss. (4700 ft)
A rántott velő kissé sótlan, amin könnyen lehet segíteni; a panírozás, íz és állag tekintetében a fogás összességében korrekt. Kiváló old school tartármártást és gyengécske, kötelességszerű rizset adnak mellé. (4500 ft)

A Rákóczi túróst vaníliás mártásban tálalják, egyedi formájú, égetett tojáshabbal. Nem kiugró, de élvezhető produkció.

A kiszolgálás udvarias, gyors, segítőkész, ugyanakkor inkább erélyes, katonás, mint szívélyes, de barátságtalannak semmiképpen nem mondható.