Trillázs Sütide Budapest

Ma férfimap volt, nem lányokat találtam itt, ahogy szoktam, rendkívül barátságos férfi szolgált ki, és rögtön az elején fontolóra vettük, hogy mit is innék itt? Azután ezen kétszer is változtattunk, végül az alakult ki, amiben egyet is értettünk, hogy először iszom egy deci vörösbort. Kialkudtam hozzá egy feketeribizlis üdítőt, majd a torták siralomházának megfelelő pultból hangos töprengés után egy sóskaramell lett a ceremónia áldozata, és akkor utána jöhetett a kávé. . . Ebben az egészben nem volt semmi hiba, a Ravasz vörösbor elég jó volt ahhoz, hogy még egy decit kérjek pótlólag, majd kedvvel pusztítottam a rendkívül finom sütemény és az üdítőmet. A kávénál sem volt semmi kifogásolható, közben emberek, családok jöttek-mentek, mindenki ismerős volt itt és un. külső családtag, mert ez egy ilyen hely. Ez dímon-dánom meg a velejáró jóérzés, mert igazán kitűnő volt a társaság is, olyan 4 és félezer forintomban került, és nem is volt ez súlyos ár.

. . jó emlék ez a hely. Három lány volt bent, különösebben nem voltak elragadtatva tőlem, elég unottan kiszolgáltak, egy mangós sütit, egy limonádét meg egy lattét kértem, gazdátlanul ácsorogtam, aztán fizettem, meg enni kezdtem a zsákmányt. Bejött egy öreg fazon, valami korombéli, és tortát keresett. . . sürgős volt neki. Nem volt kész torta, de felajánlották, hogy különböző sütikből megalkotják, és neki is láttak. . . közben felvidultak a lányok, vidám beszélgetés, emberhangok, zaj keletkezett, az öreg fószer mesélte az életét, a gyerekei ízlését, 5 van neki, születésnapok, a lányok kontráztak, és mintha emberek töltötték volna meg egyszerre az élhető teret. Amikor elment a fickó a tortazsákmányával, akkor savanyúan megjegyeztem, hogy legközelebb én is egy tortát kérek, talán akkor nem lesznek ilyen barátságtalanok, és erre csoda történt. . . az egyik lány hátrafordult, és közölte, hogy emlékszik rám, én már voltam itt. . . arra is emlékezett, hogy mit írtam az ittjartam oldalra, és arra is, hogy mit rendeltem akkor! ! Pedig ez négy éve volt! ! Úristen, micsoda memória! ! Szóval, ilyen hely ez itt. . .

Teljesen egyetértek az előző kedves értékelővel, nekem is csupa pozitív benyomásom volt a Trillázsban. Vidám, mosolygós fiatal lány szolgált ki, a barátnőjével kávéztak a kinti asztalkánál, de azonnal bejött, félbehagyta a kávét és a mondatot is, pedig mondtam, hogy ráérek, maradjon csak nyugodtan, úgyis előbb körülnéznék. Házi, saját készítésű sütemények, látszik bennük, rajtuk a gondos, hozzáértő kéz és a szív is benne van. Az egész aprócska cuki ilyen, aranyos, egyedi berendezési tárgyak, dekoráció, kedves kis figurák. Én még novemberben, az adventi-karácsonyi szezon előtt jártam náluk. A zserbó (250 Ft) mellett az epres krémest próbáltam ki (450 Ft), mindkettő kitűnő volt, pedig a cukrászmesterség két, eléggé eltérő vonalát képviselik. Pici, szűk a hely, de mégis jól éreztem magam. Klassz minden! És az árak is rendben vannak!

Hát, ez a hely is egy tünemény! Se telefon, semmi nem volt nálam, egy képet nem tudtam csinálni, de olyan finom ízléssel berendezett, kis cukorfalat hely, hogy vétek lenne elmenni mellette. Nagyon finom almás pitémre ittam a szemre is szép cappuccinómat, és hát nyilván, visszajövök még! Akkor megkóstolom a meggyeset is! Vagy a mandulásat. . . a lányok olyan kedvesek az üzletben, hogy feltétlenül visszacsalogat az aurájuk!