Átlagos kínai gyorsétterem

Húsz esztendeje pár évig a Bem rakparton laktam, s mivel szerettük a távolkeleti ízeket, többször is megfordultunk a Bem József utcai, azóta megszűnt „kis kínaiban” valamint a Tündérkert névre hallgató, Margit körúti „nagy kínaiban”, mely inkább étterem volt akkoron nem büfé. Mára sajnos beleolvadt az arctalan, kommersz kínálatú gyorsbüfék világába, ami még kiemeli onnan valamelyest, az a megszokottnál igényesebb beltér.
A kiszolgáló nem beszél magyarul, kicsit se, alapvető kérdésekre sem tud válaszolni, például arra, hogy benne van-e a köret az árban.
Az ételt mikrohullámú sütőben melegítik, de ha az ember eléggé éhes, ezt se bánja. Én meg elég rendesen megéheztem estére, úgyhogy hamar elfogyott az elég tisztes fél adag fafülgombás csirkém, amire zöldséges rizskörettel együtt potom 630 forintot fizettem. Még ízlett is.
Végső soron ez is egy olyan étel, mint a McDonald’s. Tudjuk, hogy nem egészséges, tizenkettő egy tucat, viszont laktat és ízre sem rossz.