Közel a tökéleteshez

Fenyegető iramban növekvő évszámaim újbóli gyarapodásáról emlékeztünk meg idén is, a szóban forgó vendéglátóipari egységben.
A hely közel járt a teltházhoz, de így is azonnal asztalunkhoz vezetett egy igen udvarias pincér, még arra is ügyelt, hogy kislányunk örömére a gyerekek számára berendezett sarok közelében telepedjünk le. Az asztalon színező, kréta, sőt, olyan papír alátét is található, amelyre rá van írva, hogy nyugodtan firkáljon rá a vendég, vagy akár üzeneteket is hagyhat hátra a vezetőség számára, akik majd megszívlelik azokat.
Azonnal érkezett egy másik fiatalember, aki a kívánt italok után érdeklődött. Külön pálinka lap is van, nosza, rögtön, mint hazafelé nem vezető ünnepelt, rögtön rácsaptam egy 60 százalékos barackpárlatra. Hozzá a ház saját kézműves söre, szomjat oltandó, literes korsóban.
Feleségem parmezános paradicsomlevest rendelt, majd libacombot, ehhez a párolt lila káposzta pépesítve jár, mellé aszaltszilva lekvár, nagyon jól nézett ki. Magam adventi halászlével nyitottam, majd csülkös pacalpörkölt következett dödöllével. Kislányunk rántott halrudacskák fogyasztásával tört a gasztronómia magaslataira.
A hangulat remek, a rendelt ételek hihetetlen hamar az asztalon vannak, talán túl hamar is, alig jutott idő beszélgetésre, kis ücsörgésre, no de ez igazán ne legyen már panasz.
A pincérek mindvégig vidámak, izlésesen viccesek és profik voltak. Talán az étlap egy kissé letisztult, én jobban szeretem a vaskos, sok oldalas étlapokat, nagyobb választékot, de így is remek fogásaik vannak.