Családi varjúzás

Úgy alakult történelmileg, hogy családi eseményt éppen a csónakházas világtalan madárban ünnepeltünk vasárnap, nem én választottam, de el kell ismerni, hogy igazán jó helyre mentünk. Kicsit árnyalja a képet, hogy az égbolt is éppen árnyalva volt, hol esett, hol nem, ilyenkor feltehetően más arcát mutatja a ház és a környék, mint szikrázó napsütésben. Meg hát a parkolók a környéken, mély vagy nem mély vízű pocsolyák csillognak, na, de ezért mész a természet lány ölérek, hogy ilyeneket élj át. Eléggé tele volt minden, parkolók is, étterem is, de volt idejében foglalt asztal, így aztán csak betolakodtunk a minket váró helyhez. Varjú ez meg madárfészek is, a hatalmas belső tér tele van csiviteléssel, más családok is egymást túlharsogva próbálnak kommunikálni, miközben meg még a zongora is szól. Édes zongorista néni cukin kokettált az unokámmal is, amikor olykor körbehordoztam a kissrácot, hogy ne unatkozzon. Ennivalók: nejemmel ketten a póréhagymás burgonyakrémleves ropogós kolbászmorzsával, zöldalma brunoise-val választottuk, mások előételeket rágcsáltak, például velőscsontokat, mint a jobb kutyák, én a szarvas szereti rókát, róka szereti szarvast szöveggel eladott rókagombás borókás szarvasragut majszoltam, aztán a végén, némi töprengés után csak engedtünk többen a madártej csábításának is. Vannak alkoholmentes koktélfélék, azokkal el is voltunk szépen. Kiszolgálás nagyon jó, a tömeg ellenére viszonylag gördülékenyen működik a ház, nem látok okot rá, hogy ötösnél rosszabb osztályzatot adjak. Pompás ebéd volt, méltó az alkalomhoz. Árról nem nyilatkoznék, nem én fizettem.