A varjú aki főzni tud

A párommal látogattunk el vacsoraidőben a Vakvarjú-csoport angyalföldi egységébe. Rendszeres DiningCity/Étteremhét résztvevőként jártunk már a csoport Paulay Ede utcai egységében de az ott tapasztaltak a többséggel ellentétben bennünk nem hagytak mély nyomokat.
A RAM melletti (amiről szégyenszemre most tudtam meg, hogy nem számítástechnikai mozaikszóból, hanem Radnóti Miklós nevéből származik)egységet a tágas, színes, kerítéssel védett EU-konform játszótér irányából közelítettük és máris sajnáltuk, hogy 3 gyerekünk ezúttal nem tarthatott velünk.
Pedig biztosan tetszett volna nekik a jó ízléssel berendezett, már délután 6 órakor teltházzal üzemelő egység profin berendezett gyereksarka is.
Egy nagyobb asztal széléhez húzott (ilyet még nem láttam...) 2 személyes asztalnál kaptunk helyet (alternatívaként a pincérhölgy a közvetlenül a bejárat melletti asztalt tudta volna még ajánlani, akkor már inkább ez...), ami kicsit furcsa volt, főleg mivelhogy a mellettünk ülők később csak úgy tudtak távozni, hogy nekünk fel kellett állnunk a hely szűke miatt.
Ez egyébként szemlátomást a pincéreknek is gondot okozott a felszolgálás során.
Almafröccsöt rendeltem, ami sajnos 20%-os almalé további hígításával készült, de kérésemnek megfelelően szobahőmérsékleten érkezett.
A látszólag profi felszolgálók a borrendelésünkről (Günzer Cabarnet Franc megfelelő hőmérsékleten érkezett és a rendelt 1dl-hez képest szerintem min. 1.5dl-et a pohárba töltve) először megfeledkeztek, de jelzésünket követően pótolták azt.

Az étteremhetes választék meggyőző volt.
Szívesen választottunk volna több tételt is a menüsorról.
Az előételként választott velőspiritós kicsit becsapós volt.
Lelki szemeim előtt rezegős velőt tartalmazó csontok és friss ropogós piritós lebegett.
A valóságban lepényszerű kenyéren sertésagyvelő érkezett.
Kellemes fűszerezéssel, összességében pozitív fogásként.
A húsleves kiadóssága és íze miatt biztos sok a visszatérő vendég. Nagyon rendben volt.
A párom főétele ha jól emlékszem "kéksajtos csirkés penne" hatalmas és jó ízű fogás. Nekem is jutott belőle:-)
Az általam választott marhapofa szaftos és jó textúrájú volt. El is csomagoltattam a maradékot :-), mert nem bírtam vele.
A desszertek várakozáson felülire sikerültek.
A sajttorta egy új rajongóra lelt általam.
Összességében ideális helyszínen, kellemes hangulatban egy kifejezetten kiadós és ízletes vacsorát költöttünk el az Étteremhét jegyében kedvező áron, de egyéb napokon is megfizethető módon a Vakvarjúban.
A szervíz figyelmetlenségét kedvességgel, mosolygással kompenzálta.
És egyébként is melyik étteremnek van saját merchandise-kollekciója (pólók, bögrék), képes akár több száz főre kitelepülni és rendelkezik saját pálinka- és kézművessörválasztékkal?
A Vakvarjú kiváló alternatívát nyújt a fine dining-tól irtózó, de a zsúfolt Trófeát vállalni nem hajlandó afféle tisztességes, sallangmentes "polgári konyhát" kívánó budapesti családoknak és baráti társaságoknak.