Nyers leszek és őszinte

Ezt akkor most gyorsan szögezzük le, nem kívánom, hogy az indulatom elpárologjon, de azért ennek legyen már valahol nyoma is. Nem igazán vagyok az a könnyen sértődős, hisztis vagy ok nélkül beszólogatós gyerek, de ma kifordultam innen. Történt, hogy bementem ide bizonyos lelkesedéssel, meg valamennyire éhes is voltam, meg kíváncsi is. Mások meg jókat is írtak erről. Vendég egy szál sem volt. Egy fekete felsős nő meg egy fekete felsős férfi ültek a pult mellett, és nem tudom, talán valami angol nyelvleckéket tanultak telefonról, a mondatok ismételgetéséből erre következtettem. Na, aztán egyszer csak észrevettek engem, hogy szerencsétlenül ott ácsorgok a térség közepén, aztán mégis kaptam egy kérdést, hogy mijáratban... mondtam, enni szeretnék. Helyben, elvitelre? Helyben, itt. Na, akkor itt van a nyomkodótábla itt lehet rendelni, mondta a nő, félig már fordult is el, aztán tovább angolmondatozott... úgy éreztem, mintha azt mondta volna, hogy le vagy te aztán... rendkívül kellemetlen volt a stílus, a hangnem. Hogy ennyire semmi vagyok. Köszöntem és elhagytam a terepet. Senki nem szólt utánam semmit. Csak hozzátenném, hogy az ajtóra van ragasztva a Gault&Millau POP kategória jele, kiemelkedő streetfood, ajánlott hely. Na, elmentek ám...