Aranytorkú pultosnő

Hogy megnyitottak júniusban, persze, hogy kimentem a múlt héten. Volt elég hírverés. Hogy más hogyan menjen ki oda, azt nehezen dönteném el más helyett, a tömegközlekedéses megközelítés bonyolultnak látszott, hát autóval mentem az Őrmezőre, aztán, ha nem figyelsz eléggé és elrontod a bekanyarodást, mehetsz még vagy 8 kilométert össze-vissza kanyarogva. De van egyszerűbb is, de ez mindig csak utólag derül ki. Van előtte nagy parkoló, láthatóan népszerű, tele van, sorban állnak az emberek a pultoknál. De van is miért. Ez a Tóth Vera pékműhely, pontosabban Vera párja, Pauli Zoltán híre és mesterségbeli tudása. Fantasztikus kis hely, nem nagyon lehet neki ellenállni. Semminek. És még a híres kenyérből nem is hoztam de elvarázsolódtam és másodpercek alatt elköltöttem 11360 forintot. Ez úgy jött ki, hogy elvitelre kértem bicolor croissant töltöttet, málnásat, 1890 forint. vaníliakrémes gyümölcsös danish 1890, mono desszertek 2 darab 5000, piték 1990, ezt helyben ettem, meg valami színes tonicot is hozzá 590 forintért. Az almáspitét egy asztalnál majszolgattam, közben figyeltem a forgalmat, bámulatos Fagylalt is van, családi bandák álltak sorba, alig tudtam olyan fényképeket csinálni, ahol ne legyen rajta valami tömeg. Még a kerthelyiség is tömve, mindenki lihegve teljesít. De csúcspékség ez, nem is csoda. Én meg nem vagyok egy pékséges értékelős, de ez a hely akkor is kuriózum! És akkor látod, mi minden van még, borok, lekvárok, meg még sok minden más, szóval csak menni, megnézni, enni, vásárolni, érdemes!