Egy zseniális ötlet

Nagyszerű hely ez a Vietnami Gulyás, igazán blikkfangos a név, fejedet felkapod, mi a fene ez? Hát ez úgy a Frankel Leó utca közepén, kissé már majdnem romantikus Budán, de amúgy nem túl harsány külsővel vár. Cimborával ezt választottuk vacsorázni a héten, tudtuk persze, hogy ez se nem vietnami, se nem magyar, hanem valami több ennél. Ha idejössz, gondoskodj előre a helyről, mert hiába a jelentéktelen külső, rendkívül népszerű a hely és már elég régóta, tartósan. (Ld, értékelési előzményeket) Szóval, átlaghétköznap vacsora, de minden asztal foglalt, rajta papírkával, névvel. Amúgy a galérián ehetsz vagy a járdán. Mi fent kapunk helyet, semmi különös. A kiszolgálás nagyon jó, kedves, barátságos, a kínálat elfér két papíron, ráadásul előkóstolók voltunk, azaz most változott éppen a menü, és mi voltunk az első próbagyomrok. Persze a főattrakció maga a gulyás, ami tulajdonképpen egy rámen, de a legeslegjobb fajtából. Nincsenek jelzőim, beledugtam volna a fejem, mint marha a Hortobágyon a vályúba, és csak ettem, ettem volna boldogan. Az enyém rákocskákat is rejtett, a haver meg vegetáriánust kért. Mindent megért! A másodiknak a gyöngytyúk-kolbász volt az egyik áldozat, a vörös marha meg a másik, cuppogva faltam, közben mentás gin-tonicot lefetyeltem hozzá, így szép, kerek a világ! Persze aztán a sós karamellás desszertnek se tudtunk ellenállni, mert minek is kéne ellenállni, itt a legnagyobb badarság lenne, tehát feltettük a koronát a vacsira. Nehezményezem, ha már egyáltalán valamit kéne nehezményezni, a túl hangos zenét. Mindketten úgy találtuk, hogy már túl hangos, dübörgő, nyomasztó, kiabálni kell, ha szólni akarsz a másikhoz, ezt talán nem kéne. De ezzel együtt még nagyon ötös a hely, az erényei sokkal többek! A kettőnk vacsorájáért kb. 40000 forintot fizettem, szervizdíjjal és borravalóval együtt.