Csalódás

Mi a párommal szeretjük kipróbálni a heti menüs kínálatait az éttermeknek, így kerültünk a Vörös Postakocsiba is. Először nagyon tetszett a hely, a pincér kedves volt. Az első negatívum az volt, hogy a nyakunkra hozták a fogásokat, még csak épp elkezdtük a levest amikor már kihozták a főételt. A leveses tányért egész gyorsan elvitték, ám a második fogás tányérja végig ott figyelt az asztalunk szélén. Még akkor is, amikor már a süteményt is elfogyasztottuk. Mivel az asztalon már semmi hely nem volt, gondoltuk összepakoljuk a tányérokat, hogy legalább valamennyire elférjünk. Abban a pillanatban ott termett a "pincérnő" és közölte, hogy "Ez nem menza, hanem egy étterem! Máskor ilyet ne csináljanak!" és rábökött a tányérokra. Mi ledöbbenve néztünk rá, majd mikor mondtuk, hogy segítő szándékkal tettük egymásra a tányérokat megint közölte, hogy étteremben és nem a menzán vagyunk... Ezzel elment. Hozzáteszem utána nem volt hajlandó odajönni az asztalunkhoz, hogy elvigye a poharakat, vagy egyáltalán kérhessük a számlát...
Lehet hogy fiatalok vagyunk, ettől függetlenül nem kellene minket degradálni.
Amennyire tetszett az elején az étterem, akkora csalódással távoztunk a végén...