Akciósan érdemes

Életem első japán éttermes élménye volt, azért is nem valami autentikusba mentünk, mert hallottuk, hogy itt akkor is bőséges lesz a kínálat, ha én épp nem szeretem a nyers halat.
A pincérlány nagyon kedves volt, szívesen hozott kést-villát a pálcikák helyett, és pontosan elmondta, hogy mi hol van és hogy működik. Ennek ellenére elég futószalag-érzésem volt (és nem csak a kaják miatt), mert egy normál étvágyú ember szempontjából tényleg szinte percre pontosan ki van számolva, hogy mennyit lehet ott lenni: nekünk nem kellett sietnünk, kényelmesen épp jóllaktunk az időlimiten belül, de az italaink fele ottmaradt, mert nem akartunk felárat fizetni csak azért, hogy plusz egy fél óráig ücsörögjünk még levezetésül. (Persze ez nem feltétlenül rossz pont, nyilván erre van kitalálva az ilyen fajta étkezés, de egy kicsit fura ez az elrohanós módszer, ha az ember még soha nem próbálta.) Apropó italok, egy kicsit talán azokon van megspórolva az, ami az all-you-can-eat típusú dőzsölésen elvész: itt ittuk életünk legdrágább limonádéját, de más sem lett volna sokkal olcsóbb. Szintén érdekes volt, hogy a futószalagon például kizárólag gyümölcslevesek vannak, ha nem édeset akar az ember, akkor azért is külön fizetni kell; mondjuk szóltak előre, és még finom is volt.
A szalagot egyébként őrült ritmusban töltötték fel, még úgy is, hogy esti csúcsidőben mentünk, és tele volt az étterem. Az adagok picikék (szerintem még kisebbek is lehetnének), így tényleg mindent ki lehet próbálni; különlegesebb dolgokra egy kicsit vadászni kell, mert azokat nem pakolják olyan sűrűn, így érdemes az asztalsor elejére ülni, közvetlenül a feltöltők után.
Mi a születés- és/vagy névnapi akció keretén belül jártunk itt, ami annyit jelentett, hogy az ünnepeltnek a futószalagos fogyasztásért nem kellett fizetni - évi párszor vissza is mennénk, ha még lenne ilyen alkalom, de teljes áron egy kicsit borsos lett volna, annyit nem biztos, hogy ér az a két (vagy három?) óra.