Gyere be!

Az út másik oldalán lévő kínai étteremben ettem a késői vacsorát színház után, nem volt egy szívderítő élmény, inni sem ittam hozzá semmit, de majd otthon. Már nem lakom messze... átsétáltam a már nem túl forgalmas Bocskai úton és megtorpantam egy pillanatra a Zacc nyitott, hívogató ajtajában. - Gyere be! - rikkantotta vidáman a nő a pult mögül. Na de miért ne mennék? Rajtam kívül még ketten-hárman derítették itt az estéjüket. Én meg régen voltam itt bent, a Zaccban. Nem tudom miért, régebben többször előfordult. Most éppen eltalálta a hangulat a pillanatot. Nagyon kedves, nagyon kötetlen csevej közepette legurítottam a Pilsner Urquell-emet, miközben úgy vidámkodtunk, mint egy nagy család. Mondjam, hogy laza? Hogy jól esett? Abszolút jó élmény. Régen még boroztam is itt, emlékszem, és mindig nagyon barátságos volt a hely!