Egy kellemes ebéd

Még hétvégén történt, hogy a Duna nevű folyó mentén képzeltük az ebédet, kissé borongós időben, aztán az volt a terv, hogy menjünk a Virtuba, meg nézzünk szét a mi MOL-os felhőkarcolónkról, de aztán lent megtorpantunk, hogy a fene mászik olyan magasra, ha nem muszáj, itt van lent a Zazie, valamennyire az is Virtu, aztán nincs magassági mámor meg súlytalanság szépen betelepedtünk, helyfoglalás nem volt semmi, fehérruhás főállású csinoslány helyre vezet, szombat dél van, aztán hely, amennyit csak akarsz elvackolódtunk, étlap, nekem kiakadt a potméter a gyöngytyúk consommén, húú. az a sötét, sűrű lé, az jöhet, a másodiknak meg szárazon érlelt kacsa érkeztetését képzeltem el. Szárnyasnap. Feleségem víziállatot választott, ropogós lazac formájában. Meg mindenféle limonádé-szerű léket is kértünk. Egyszerűen kitűnő a konyha, nagyon meg voltunk elégedve, annyira, hogy azonnal desszert vágyaink is támadtak Zazie-gombóc, pisztáciás sajttorta víziókkal, és ebbe sem lehetett belekötni semmit. Csodás élmény. Itt sok minden szép és majdnem tökéletes, de az egy kicsit szembetűnő volt, hogy az ablak előtti asztalok azért mégsem voltak alaposan letörölgetve a vendégek után, egy bizonyos szögből jól mutatkozott rajtuk a poharak, üvegek lenyomata. De ez apróság, az étterem kiválóságát nem veszélyezteti, csak megjegyeztem. A kellemes ebéd minden összetevőjével (szervizdíj) 32319 forintba került, tekintettel a hely színvonalára, az ebéd minőségére, nem tartottam drágának.