Minden egyes ételt szívesen megkóstolnánk az étlapról

Első ízben néhány hónappal a nyitás után, 2024 márciusában tértem be hozzájuk, ekkor alkalmam volt Szelei Istvánnal is elbeszélgetni, akiben egy kőkeményen elkötelezett, szerény, megnyerő modorú fiatal szakembert ismertem meg.
Első fogásom a cheeseburger spring roll volt, ami egy jól kivitelezett remek ötlet, egy igazi gasztro-geg, pont azt adja, amit az ember a név alapján vár. Ázsiai beütésű, sült garnélás norvég hallevessel folytattam, aminek a sűrű állaga nem nyert meg, de a belevalók és az ízharmóniák igen. Túrós mangós mousse-szal zártam az ebédemet, ami hozta az elvárhatót, kellemes állag, tiszta ízek, kicsattanó természetes gyümölcsösség.
Másodízben épp a minap esett rájuk a választásunk. A gotsujangos majonézzel, lazacpisztrángkaviárral toppingolt garnélakrémes Szent Jakab kagylós toast remek előételnek bizonyult, a kagyló friss, pazar ízre és állagra egyaránt, jó a harmónia a kiegészítő elemekkel.
Megkóstoltuk a Hanoi rament, mely, mint neve is sejteti, a pho irányában viszi el a ramen műfajt. Mi ezt annál is inkább értékeltük, hogy mindig is hiányzott nekünk a ramenből a zöld koriander, ami nagyon sokat hozzá tud adni az ízképhez, miközben üdít, frissít. Itt nem spóroltak vele, sőt, kaptunk még a leveshez lime-ot, ecetes fokhagymát, valamint habaneros olajban thai chili-karikákat. A produkció teljes mértékben meggyőzött.
Az enyhén körbepirított sushirizs-gombócokkal, pecsenyemártással (jus) és házi csalamádéval tálalt glazúrozott marhaoldalas hasonlóan remekbe szabott kompozíciónak bizonyult. Hús omlós, íze remek, a zöldkorianderrel és zöldhagymakarikákkal megszórt csalamádé kellemesen üdíti. Mint megtudtuk, a saját sushi ecetükkel ízesített rizset nem sózzák, só helyett ajánlották, hogy hoznak még a jus-ből, amit örömmel vettem.
Ritka eset, hogy egy étteremben minden egyes ételt szívesen megkóstolnánk az étlapról. A Zen ezen közé tartozik.